Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - FORDULÁSOK - Kollarits Krisztina: Nyombiztosítás (Ablonczy Balázs: Nyombiztosítás)
Fordulások KOLLARITS KRISZTINA Nyombiztosítás Ablonczy Balázs könyvéről „Egy valamikori, talán létezett Magyarországot kerestem” - írja Ablonczy Balázs legújabb, kisebbségi és művelődéstörténeti tanulmányokat tartalmazó kötete előszavában. Bár az itt összegyűjtött írások nagy része 2005—2010 között már megjelent, de így, egymás után olvasva mégis többet, mást mondanak, mozaikszerűségükben is teljesebb képet adnak a két világháború közötti magyar társadalom és mentalitás történetéről, „identitás, nemzet és emlékezet elmondhatatlan szövevényességéről”. A Trianonhoz fűződő legendák után Ablonczy most a szellemi élet egy más területén igyekszik, főképp levéltári kutatásokra, illetve visz- szaemlékezésekre támaszkodva, leszámolni néhány közkeletű téveszmével. A nemzeti identitás különböző formáit veszi vizsgálat alá, s mivel a közvélekedéssel ellentétben nem hisz a „tiszta, élesen elhatárolt nemzeti, közösségi identitásban”, tanulmányai tárgyát elsősorban a határhelyzetben levő egyének és csoportok képezik, azokat a szálakat vizsgálja, „amelyek egy nemzeti közösség tagjait a másik közösség tagjaihoz kötik”. A Sáros vármegyéről szóló írásában a szlovák—magyar együttélést, a nemzeti identitás különböző formáit és változásait mutatja be az 1820-1940 közötti időszakra vonatkozóan. A felhasznált emlékiratokból egy, a mi elképzelésünktől jócskán eltérő kép bontakozik ki; kiderül például, hogy az 1848 előtti korszakban nem volt ritkaság, hogy egy magyar identitású nemes nem tudott tökéletesen magyarul, épp Berzeviczy Albert jegyezte fel egy idős rokonáról, hogy bár „mindvégig magyar mhát viselt, csak latinul és tótul beszélt folyékonyan”, vagy hogy 1919 után a magyar tisztviselők jó része a helyén maradt és maradhatott, s bár a statisztikák a következő évtizedekben a magyarság lélekszámának fogyását mutatták, a magyar kötődésű pártok mindig a magyarság számarányánál jóval több szavazatot kaptak. Egy másik tanulmány, az Őrzők, a többes identitás alakváltozatait vizsgálja három életút bemutatásával. Megismerjük Odescalchi Lívius herceget, aki 1923-ban a felvidéki nemességet a helyben maradásra és a csehszlovák állam támogatására szólította fel, sőt a nemesség „szlovák eredetét” hangsúlyozta. Baker Béla /Adalbert/ Vojtech levéltárost, akinek története jól példázza, hogy lehetséges olyan életút is, amelynek végén két, sőt három nemzet is sajátjaként tekint a kérdéses személyre, illetve a zsidó származású Atlasz Miklós bánfai fürdőorvost, aki miközben szorosan kapcsolódott a magyar kultúrához, Ady és Márai fontos kulturális referenciaszemélyek számára, politikai szempontból ugyanakkor a cionizmushoz kötődött. A többes identitás szélsőséges típusát képviselik a „nemzetárulók”, a „nemzeti közösségből kitagadottak”. A Renegátok című tanulmány a magyar revíziós törekvést támo
