Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Kitágult nap 8. - Egy szilvafa; A kétely árnyalatai (jegyzetek)
Kitágult nap 8. II János volt a — költő! Azt hiszem, az amerikai „elemzők” János előbb említett munkáit kifelejtették, vagy tudatosan megkerülték, amikor a „látomásokat” önmagukban próbálták értelmezni. S azt is elfelejtették átgondolni, hogy a Jelenések könyvének „beteljesülése” lényegében az emberi tudás kudarcának a totális záróakkordja - és ebben a jók és a gonoszok kivétel nélkül megsemmisülnek! A Föld nevű bolygó űri szarkofággá változik. „És idő többé nem lészen...” (János jelenései 10. 6.). 4 Lehetséges, hogy - megöregedvén - az ember önmaga „ellenzékévé” válik?! JJogy például, amit délelőtt elgondolt, délután, vagy mondjuk másnap - az idő nem számít - megvétózza, vagy egyszerűen csak azt mondja rá: ez igy nem jó, ez így nem kell... Aztán - idő múltával megint visszatér korábbi önmagához és újra kezdi ugyanazt és ugyanúgy... És ez így megy egyfolytában, szinte megszakíthatatlan folyamatként: ár és apály váltja egymást benne, magasság és mélység... De mi végre?! Nem volna egyszerűbb - s talán könnyebb is - a maradék létezést elviselni, ha kiegyeznénk önmagunkkal legalább a halálig?... Vagy egy kicsit túl azon... Már ha lehet! S ha nem lehet? Akkor is! 5 Délelőtt volt egy kevéske időm olvasni, s az olvasottak felől gondolkodni is. A költészetről volt - van - szó, természetesen. Sőt, a költészet sorsáról, mostani alakulásáról, ahogy a 20. századiak megélték, s ahogy elképzelték annak jövőjét. Dylan Thomas szerint: „Az egyetlen dolog, ami a költészettel kapcsolatban számít, az a gyönyörűség, amelyet ad, legyen az bármilyen tragikus. Az egyetlen, ami számít, a soha nem csillapuló mozgás mögötte, az emberi bánat, ostobaság, nagyra- vágyás, túlfűtöttség, vagy tudatlanság roppant felszín alatti áramlata, a mégoly szerény szándékú vers esetében is.” Kari Krolow viziója a „gyönyörűséggel” és a „ nem csillapuló mozgással” szemben már egy „elidegenítő” változást próbál rögzíteni: „A szó elvándorlása - mondja Krolow - a grafika és a tipografika területére: menekülési kísérlet. [...] ...a verset, mint a grafikai báj halotti ingébe öltöztetett szó-hullát, magára hagyják [...] hogy a szöveget maga a szöveg rombolja szét.” Kortársak, kortársaim - 20. századiak - mondják ezt egymástól függetlenül, s mégis: egymás mellett. így látható az az elbizonytalanodási folyamat, amelynek következményeképpen mára az értelmetlen és értelmezhetetlen „szöveg” diadalát üli. A gondolat és a szó együttes szépsége, üzenete 2011-ben ez és ennyi: „...elmondhatom kurva sok minden történt az elmúlt harminc évben.”
