Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Kitágult nap 8. - Egy szilvafa; A kétely árnyalatai (jegyzetek)
GÁL SÁNDOR Kitágult nap 8. Egy szilvafa ...Amikor délután zuhogni kezdett a záporeső, a szilvafa „reakciójára” lettem figyelmes: az esőcseppek-égi lövedékek-, ahogy a fa leveleire csapódtak, s ahogy azok megremegve „védekeztek” minden találat után!... Kicsit megbillentek, majd visszaigazodtak, s ez a mozgás - az eső sűrűségének függvényeként -, hol felgyorsult, hol lassúbbra változott. Micsoda erők találkozását láthattam! Azok az iszonyú súlyú ütközések! S ahogy a fa — a fák - az égi támadást kivédik, ahogy túlélnek lombtépő viharokat, jégverést, téli fagyokat, ágakat tördelő ólmos esőt... És elviselik a nyári aszályt, s a vizek áradásait is. Az ember pedig mindezt szinte észre se veszi, oda se figyel e félelmetes küzdelemre. Csak azt látja, hogy - esetünkben - a fán megérik a szilva. Számunkra, nekünk... Ételnek, italnak, jóízű, tápláló eleségnek. És ezt eszünk ágában sincs megköszönni a szilvafának, de az almának, a körtének sem... Pedig ezeknek a fáknak még saját történelmük is van. Mert például ennek a szóban forgó szilvafának az elődje is évtizedeken át adott elegendő, jóízű szilvát. Valamelyik elhullott gyümölcse-magva aztán megkapaszkodott itt az ablak előtt, s mert „jó helyen nőtt”, hát meghagytam, hadd erősödjön termő fává... Közben „szülője” fokozatosan elaggott, ágai elhaltak, s végül, pár évvel ezelőtt valamelyik nyár tüze megölte. „Állva halt meg”, ahogy fához illik... Az utóda pedig itt küzd a szakadó esőben, védi önmagát és apró, zöld gyümölcseit, amelyek magukban - és magvukban! - őrzik a folytonosságot, létezésük lényegét, olyan észrevétlenül, hogy nem is tudnak róla. Minket pedig csak a gyümölcsük érdekel. A kétely árnyalatai 1 Most már több éve - lényegében amióta a rákos gyomromat eltávolították -, hogy éjszakánként általában egyszer-kétszer fölébredek, s ilyenkor kimegyek az udvarra - a sötétségbe. Mivel csak altatóval tudok elaludni, az ilyen sötétségben való kintlét emlékei, s az ott megszülető gondolatok, csupán halványan maradnak meg bennem... Néha ezek az éjszakai kint-levések összemosódnak, s az altatók okozta bódulat az egészet álomszerűvé változtatja. Azonban ha tiszta az égi magasság, a Hold
