Irodalmi Szemle, 2012

2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Szalay Zoltán: A konstrukciók kikezdhetőségéről (könyvkritika)

A konstrukciók kikezdhetőségéről 91 ban és szlovákiai magyar szinten hogy kellene megvalósulnia, arra már Bárczi Zsó­fia sem tesz közelebbi javaslatot). Érdemes még megjegyezni, hogy bár több vitázó kitér az intézményesség szerepére az irodalomtörténet-írásban, nem igazán reagálnak arra a felvetésre, ame­lyet - igaz, szintén csak felszínesen érintve a kérdést - Ardamica Zorán tesz, s amely az intézményi rendszerből, a kiadói és a támogatói struktúrából vezeti le, hogy olyan nagyszámú színvonalon aluli mű jelenik meg a piacon. „Ezt az irodalomtu­domány, az oktatásügy, a kritika, a kiadók és a szakmai szervezetek sem akadá­lyozzák meg. (Alszentek vagy tehetetlenek?)” (74.). Bár ez a kérdés már inkább csak áttételesen kapcsolódik a „liravitához”, s inkább a kisebbségbeli identitás-meg­őrzési stratégiák fenntarthatóságára vezethető vissza, van annyira fontos, hogy még vissza kelljen térni rá egyszer. Valószínűbb tehát, hogy a téma (témák) egyelőre nincs(enek) teljesen kibe­szélve: a Hagyománytör(tén)és című kiadvány alkalmas lehet továbbgondolási kí­sérletekre. Ami kifejezetten hiányzik belőle (a már érintett bővebb szerkesztői eli­gazítás mellett), a vita szövegei eredeti megjelenési helyének és idejének feltünte­tése - így az olvasó kissé elveszettnek érezheti magát a szövegáramban. Sorozatin­dító kötetről van szó, a Szlovákiai Magyar írók Társasága Opus Könyvek című szé­riájának első darabjáról, így abban legalább bízhatunk, a következő darab esetében ezek az apró hiányosságok sem kell, hogy mérsékeljék az olvasók élvezetét. (Szlovákiai Magyar írók Társasága, Pozsony, 2011) Szakítópróba

Next

/
Thumbnails
Contents