Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Szeberényi Zoltán: Koszorú helyett (emlékezés Ozsvald Árpádra)
Koszorú helyett 63 toltság, tolerancia, a kompromisszumokra hajló természete stb., amely a közösséggel kialakított folyamatos kapcsolatban manifesztálódott. Hosszú évtizedeken át tevékeny szerkesztője volt a szlovákiai magyar sajtó korabeli legnépszerűbb hetilapjának. Riporterként beutazta tájaink minden zegét-zugát. író-olvasó találkozók, előadói körutak, emlékmüsorok, irodalmi vetélkedők, rendhagyó irodalomórák, iskolai ünnepélyek, könyvnapok stb. gyakori vendégeként tetemesen növelte ismeretségiolvasói körét. Véleményünk szerint ez a körülmény jelentősen hozzájárult, hogy méltán aposztrofálhattuk a korszak egyik legnépszerűbb, legolvasottabb költőjének. Népszerűségének egyik titka tehát az ember és műve együttes kisugárzásában, de meghatározó módon a művészi produktum sajátosságaiban, jellemző tulajdonságaiban s bizonyos jelenségek és körülmények szerencsés összjátékában keresendő. Ozsvald Árpád olvasói népszerűségének, művészi rangjának, irodalomtörténeti helyének döntő eleme azonban költői munkássága volt. Csak úgy tiszteleghetünk méltóan a költő emléke előtt, ha felidézzük művészi produktumának jellemző mozzanatait. A harmadvirágzás első költői kirajzása, az ún. „alapozó nemzedék” legfiatalabb tagjaként indult. Első versét 1951-ben közölte az Új Szó. Pályakezdése a sematizmus korának legnyomasztóbb éveire, a hurráoptimizmus, az ún. stíldemokratizmus, a szigorú közéleti elkötelezettség stb. korszakára esett. Olvasottsága, a csurgói gimnáziumban szerzett poétikai képzettsége, a korán megmutatkozó művészi ízlése azonban megóvta őt a korabeli kultúrpolitika legveszedelmesebb buktatóitól, bár ő sem függetleníthette magát teljesen a korszellemtől, a nyomorkultusz követelményétől, a mindent a sötét múlt és fényes jövő perspektívájában látás, a mindenkihez érthetően szólás, az egyszerűségre törekvés stb. béklyójától. Sikerült elkerülnie azonban a kirívó túlzásokat még az ekkoriban elmaradhatatlan népi elkötelezettségű megnyilatkozásaiban is. Ozsvald Árpádot is a falu küldte, mint a legtöbb szlovákiai magyar lírikust. Ez a körülmény meghatározta indulását, művészi kibontakozását, költői eszményeit, világlátását, eszköztárát. Lírai formanyelvét a népköltészetből és a népi írói mozgalom lírikusai - Erdélyi József, Sinka István, Illyés Gyula - munkásságából merítette, de sokat tanult Ady és a Nyugat folyóirat körül kibontakozó írói-költői csoportosulás kiemelkedő tagjaitól. Ebből adódik, hogy főként a hagyományos magyar verseszményhez és formakincshez ragaszkodók, a líra lelkét a megformált nyelvben, a hangzásban, a ritmuszenében, a plasztikus képekben keresők kedvelték igazán. Származása hosszú ideig tematikai és szemléleti behatároltságot jelentett számára. Verseinek zöme, különösen pályája elején a faluhoz, a falu embereihez, a falun töltött gyermekkor emlékeihez kötődik. A túlzó faluközpontúság, a falurekvizitumok halmozása egyszólamúvá, néhány motívum és magatartásforma köré felvázolhatóvá tette első köteteinek líráját. A kezdetben megütött hang azonban nem maradt változatlan költészetében. Első köteteit kedvező kritikai-olvasói visszhang fogadta. A költői hang őszin
