Irodalmi Szemle, 2012

2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Szalay Zoltán: A konstrukciók kikezdhetőségéről (könyvkritika)

A konstrukciók kikezdhetöségéről 89 ján azt a benyomást kelti, ennek a témának egy újabb, meglehetősen heterogén, he­lyenként határozottan publicisztikai jellegű körüljárásával van dolgunk. Az ún. líravita kiindulópontját H. Nagy Péter Hagyománytörténés. A kortárs magyar líra paradigmái Szlovákiában 1989-2006 című tanulmánya jelentette, amely először a Szőrös Kő 2006. 6. számában, majd a Fórum Kisebbségkutató In­tézet Magyarok Szlovákiában III., Kultúra (1989-2006) című kiadványában, har­madszor pedig az AB-ART Kiadó köteteként jelent meg, eredetileg pedig 2006 ok­tóberében, a Somorjai disputára íródott (e recenzióban nincs tér arra, hogy az egyes címmódosításokra külön kitérjünk). A vita másik központi szövege Németh Zoltán Kilépés egy szűk „ hagyomány ” teréből című, deklaráltan vitaindító írása. A továb­bi szövegek, talán az egy L. Varga Péterét kivéve, általában inkább a Németh Zol- tán-féle „oldottabb” hangnemben reagálnak H. Nagy Péter tanulmányára, amely szi­gorúan leíró jellegű, precíz munka (ezt egyik vitázó sem cáfolja), s javarészt erősí­tik azt a H. Nagy és Németh közötti - L. Varga szerint látszólagos - „szembenál­lást”, amely a vita alapját képezi. A H. Nagy Péter főszerkesztette Opus folyóirat 2011. 1. számában H. Nagy Péter bevezetőjével megjelent a nem sokkal korábban elhunyt Bodor Béla egyik ré­gi magánlevele, amelyet a még egyetemista H. Nagynak címzett. Bodor a rendkívül izgalmas levélben a kritikaírás mikéntjéről elmélkedik; amikor a levél legelején fel­kéri H. Nagyot, véleményezze az ő egyik írását, így folytatja: „Persze irodalomtu­dományi követelményekkel ne közelíts hozzá, hiszen véleményem szerint ilyen tu­domány nincs, és nem is lehet, mert potenciális tárgya, az irodalom, nemcsak kül­ső jegyeiben, de tartalmaiban, motivációiban, tárgyában, társadalmi szerepében stb. is folyamatos átalakulásban van. így persze azt is a legteljesebb mértékig alaptalan feltételezésnek tartom, hogy magában az irodalomban valamifajta paradigma lenne kimutatható.” H. Nagy Péter tanulmányának újraolvasása, s a vita „furcsa botrá­nyossága” bennem ezt a - némiképp nyilván ironikusan értelmezendő - Bodor Bé- la-tézist idézte fel s erősítette meg egyúttal. Irodalmi szövegekről beszélve sosem lesznek lehetségesek matematikai pontosságú bizonyítások, ezért az erre való igény könnyen önmaga paródiájává válhat. Kérdéses, hogy a H. Nagy-szövegre nézve mi a veszélyesebb: maga a tény, hogy a szöveg bizonyos szempontból tudományos igé­nyűnek állítja be magát, vagy az, ha az olvasó támaszt efféle elvárást vele szemben? A tanulmány elején, az Előfeltevések című részben a szerző meglehetős pontosság­gal jelöli ki a munka céljait és határait - a vita egyes résztvevői később épp ennek a résznek a megállapításait segítségül híva igyekeznek cáfolni Németh Zoltán bizo­nyos kritikus megjegyzéseit (s tulajdonképpen magát a Németh-féle álláspontot). Ami számomra mégis zavaróan hatott, az leginkább a H. Nagy-tanulmány belső ta­golása, különös tekintettel az egyes részek címére: Kánonképződés; Kánonváltozaf, Kánonalakítás; Kánonmódosítás. Bár ezek a címek egyeznek azzal a célkitűzéssel, hogy folytonos mozgásainak figyelembevételével próbáljunk „pillanatfelvételt” készíteni a kortárs szlovákiai magyar költészetről, egyúttal könnyen félreértésekre

Next

/
Thumbnails
Contents