Irodalmi Szemle, 2012

2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Tóth László: Vonások: Aki kilóg - A múzsáik gyermeke - Bettes szerint a világ... (kisesszék Lehocky TeTézről, Lacza Éváról, Bettes Istvánról)

TOTH LÁSZLÓ

Vonások

Aki kilóg (Lehocky Teréz)

Lehocky Teréz kilóg.

Mindig is kilógott, kilóg ma is.

Mármint a sorból.

Ma, ha mással nem, azzal, hogy ő a legidősebb.

Hogy a mai magyar írók között - a maga kilencvenkét évével - az-e, vagy csak az egyik, nem vagyok benne biztos, de szlovákiai magyar térfélen bizonyosan.

De nemcsak azzal.

Azzal is, hogy társai közül talán őt térítette el legjobban az írói pályá(ját)tól az 1968 utáni husáki konszolidáció, olyannyira, hogy lényegében - a szabadság több mint két évtizede alatt sem - máig nem tudott visszatalálni oda. Sokakat főbe kólintották a korabeli kizárások, átértékelések, eltiltások, többeket megsebeztek, de íróként akánnilyen kitérőt jelentettek is számukra ezek a retorziók, esetenként megdicsőülést is hozó, fialtatható tőkét is adó mellékutak voltak ezek esetükben mégiscsak.

Lehocky Teréz számára, már régóta látjuk, az írói pálya végét jelentette 1969,

1970.

De kilógott a sorból már az elején is. Azzal, hogy nem a falu felől érkezett az értelmiségi léthez, hanem polgári származása, neveltetése is megkülönböztette őt sokaktól.

S kilógott a sorból műveltségével is, amikor a szlovákiai magyar író mesterségével együtt tanulta a nyelvet, nyelvtant, s becsvágya meg a hangja, önérzete messze nagyobb volt a felkészültségénél, ő a műveltség felől érkezett az irodalomba: Kolozsvárott végzett klasszika-filológiát, keleti nyelveket tanult, történelem szakra járt, végül jogász lett Pozsonyban.

Amikor pedig a (cseh)szlovákiai magyar írók egymással versengve éljenzik a szövetkezetesítést, a mezőgazdaság gépesítését, Dél-Szlovákia iparosítását s az új ember diadalát a kispolgári csökevény fölött, ő bírósági történeteket, megtévedt emberi utakat, nehéz emberi sorsokat jelenít meg a maguk megrázó valóságában. Amikor a csehszlovákiai magyar irodalom lapjai tele vannak falurajzokkal, paraszti életképekkel, munkásportrékkal, a tananyagban a tanítványaiknál mindössze csak egykét tanórával előbbre járó tanítókkal, amikor a csehszlovákiai magyar író a jelenről énekel s a jelenből veszi példáit, mert a történelmet még nem ismeri, ő az időszámításunk előtti Rómát festi, Julius Caesar világát meg Dávid király közösség- és országteremtő törekvéseit nagy ismeretanyaggal, jelentős nyelvi erővel, s történelemismeretét tartja védőpajzsul maga elé a reá is minden oldalról támadó elsekélye-