Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Vilcsek Béla: Életmű és recepció I. (tanulmány Cselényi Lászlóról)
Életmű és recepció I 57 Pozsonyhoz és Prágához kötődő írások kerülnek, s az ennyiben az életmű-sorozat második, illetve ötödik darabja (Ezredforduló...; Danubianu...) folytatásának, illetőleg újraírásának tekinthető. Az első szólam utolsó részletének címe: Hová tűntek a 60-as évek?, s a kérdésre a választ a második rész (Vándorünnep) párizsi beszámolói adják meg (ha a második párizsi út kényszerű elmaradása miatt töredékes formában is). A harmadik rész vagy szólam (Doleo ergo sum) afféle mühelynapló, klasszikus és kortárs, magyar és szlovák írókról és müvekről, a végén két nagy ívű áttekintéssel a legújabb zenei és vizuális műfajokról és képviselőikről (A művészet átalakulása). Végezetül önálló ciklust alkotnak a szerzőnek az utóbbi években adott nyilatkozatai (Kő-országból is látni a tengert), melyek egyszerre jelentik az egész életútra való visszatekintést és a további írói tervek felvázolását, s jól kiegé-szítik az életmű-sorozat nyitó darabjának (A riporttól a mítoszig) vallomássorát (Az én számomra Párizs volt a mérce). Ismételten véglegesség és folytonosság, lezárás és folytathatóság együttese tehát, amit a spirál- vagy montázsszerű építkezés úgy szolgál, hogy valamiféle belső időritmust követve, a lehető legtermészetesebb módon bontja meg és tartja mégis egyben a kronológiát. Az első fejezetbe a 2001 és 2006 közötti írások kerülnek (Napló és memoár alcímmel), a másodikba az 1964 és 1969 közöttiek (Útirajzok a hatvanas évekből), a harmadikba az 1989 és 2009 között író- dottak (Műhely és vallomások), végül az utolsóba az 1992 és 2009 között írottak, illetve mondottak (Arcképek írásban és önarcképek szóban). Alkotói léthelyzetének bizonyosságait és bizonytalanságait ez esetben is az iró látja a legpontosabban, amikor - Epilógus helyett - könyvéhez illesztett magyarázatában (Józan reggel) költői és írói pályájának alakulástörténetét a következőképpen összegzi: „Igen ám, de az Aleatória végül is megírhatatlan, töredék mivoltában is csak befejezett lett a jubileumra, hatvanadik születésnapomra jelent meg, vagyis éppen a nyugdíjas korom kezdetére, s ha már befejeztem a befejezhetetlen Készülő Müvet, mi legyen ezután? Nézzem csak a napot nyugdíjas koromban? így jött a kézenfekvő ötlet: az Önéletírás. Ráadásul a költészetben kipróbált ötletet kipróbálni prózában is. Az persze, három-négy évtizednyi hiábavaló kísérletezés után világos volt, hogy a Költemény prózában is megírhatatlan manapság, a harmadik évezredben, itt is legföljebb lehetőségeket, töredékeket készíthetek az Elképzelt Memoárhoz. így kísérletezek évek óta Napló és memoár cím alatt futó szövegeimmel, s igy jött létre, első nekifutásnak Kő-ország című kötetem.” Az életmüsorozatban eddig közzétett (rövid)prózai szövegek ismeretében nagy biztonsággal állítható, hogy a sokáig megírhatatlannak hitt és azután mégis megírt Költemény, az Aleatória mintájára és azzal összhangban, az eddigi prózai szövegkísérletek felhasználásával, minden bizonnyal megírható vagy összeállítható lenne a régóta áhított, de ugyancsak mind ez idáig megírhatatlannak hitt Memoár is. (Befejezése a következő számunkban)
