Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Vilcsek Béla: Életmű és recepció I. (tanulmány Cselényi Lászlóról)
54 Vilcsek Béla hatóság követelményét is, hisz nemcsak a kísérletező irodalom iránt fogékony szűk rétegekhez szól, hanem azokhoz is, akik szeretnék megérteni a modem irodalmat: az olvasónaplók lépcsőket építenek az avantgárd szövegekhez.” Az életműsorozat ötödik darabja, a 2005-ös Danubiana, avagy Akik soha nem látták a tengert, ennek a megfontolásnak a jegyében, a személyes Duna-mí- toszt nagy ívű verskompozícióval, árvízi témájú versekkel és tudósításokkal, szövegmontázzsal és müvészportrékkal egyszerre és együtt idézi és teremti meg. Egyúttal a közvetlen folytatását is jelenti a harmadik, a Kő-ország című kötetnek, s jelzi a lírai mellett egy prózai önéletírás vagy összegezés formálódását is. A sorozat 2006-os, A fű történelme című darabja ebből a szempontból sokkal egyneműbb, hiszen kivétel nélkül műfordításokat és úgynevezett átköltéseket tartalmaz. Voltaképpen nem más ez, mint a két évtizeddel korábban közreadott, öt ciklusból álló műfordítás-gyűjtemény, A pitypang mítosza két újabb ciklussal való bővítése. A lefordított és átköltött szerzők és művek mennyisége, idő- és térbeli, valamint műfaji kiterjedtsége azonban annak bizonyítéka, hogy a Cselényi-életművel és -írásmóddal kapcsolatban oly gyakran emlegetett sokszólamúság nem feltétlenül csak a szerző saját nevéhez és életéhez kötődő önálló alkotásokra érvényes. A Cselényi-féle sokszólamúság nemcsak a magyar vagy a szlovákiai magyar irodalom, hanem a világirodalom horizontjáról nézve is eredményesen értelmezhető. A müfordításkötetet két esztendővel követően a Madách-Posonium - némiképp meglepő módon: egy másik, a Magyar Antaeus Könyvek sorozatába illesztve, de ugyanúgy Cselényi Lászlónak és az életmű-sorozat szerkesztőjének, Tőzsér Árpádnak az összeállításában -, A Kezdet és az Egész címmel válogatást jelentet meg a költő saját verseiből, fél évszázados költői jubileuma alkalmából. A válogatás végén, egy lapalji jegyzetben, a szerző szükségesnek tartja felhívni a figyelmet arra, hogy a kötetben, eredeti vagy módosított formában vendégszövegeket alkalmaz, melyek „értelemszerűen nem véletlenül térnek újra meg újra vissza, hanem szándékosan épülnek be (a zeneművek mintájára) a későbbi, ösz- szetettebb kompozíciókba”. Konkrétan meg is nevezi azokat, akiktől a vendégszövegeket kölcsönzi. Ok a következők: Hérakleitosz, Arisztotelész, Bornemisza Péter, Balassi Bálint, Spinoza, Hegel, Husserl, Wittgenstein, Heidegger, Móricz Zsigmond, Bartók Béla, Joyce, Kassák Lajos, Lukács György, Fábry Zoltán, Hamvas Béla, Adorno, József Attila, Beckett, Szentkuthy Miklós, Weöres Sándor, Milan Rúfus, Juhász Ferenc, Jacques Derrida, Nagy Pál és Papp Tibor. így, ebben a sorrendben. Van közöttük költő és író, zenész és zeneesztéta, filozófus és irodalomtörténész, magyar és külföldi, klasszikus és (poszt)modem, ókori és kortárs. Cselényi László eszmélkedé- sének és költővé válásának meghatározó és rendre megidézett alakjai. (Ezért is ígérkezik különösen izgalmasnak az életműkiadás következő darabja, mely jórészt éppen az említett szerzőkről, az elmúlt évtizedek során vezetett személyes műhelynapló feljegyzéseit tartalmazza, s amely a tervek szerint Kereszt és hegedű, avagy Az azonosság zavarai címmel jelenik majd meg a közeljövőben.) A „névsor” tagjainak rendszeres, közvetlen vagy közvetett megidézése és a saját gondolkodás- és alakításmód
