Irodalmi Szemle, 2012

2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Duba Gyula: Emlékezzünk régiekről (tanulmány Sas Andorról, Egri Viktorról és Csanda Sándorról)

50

Duba Gyula

Az 1948 utáni, önképzőköri szinten (újra)induló csehszlovákiai magyar írásbeliségnek bizonyos értelemben a „tanára” lett, nyelvi-formai téren abszolút tekintély. Helyesírási készséget és formaérzéket „tanít” nekünk, szakmai dolgokban ízlése gyakran mérvadó volt. Művészi céltudatosságot azonban kevésbé sugallt, bár nem is akart példakép lenni; egyszerűen csak tette a dolgát. Vegyes értékű munkái is a kor vonásait tükrözték; iránydrámái (Közös út; Fény a faluban) társadalompolitikai szempontból sikeresek voltak; Klement Gottwald Állami Díjat kapott értük. Közvetlen és barátságos természetével indulásunk korának emlékezetes egyénisége volt. Egyik korábbi, 1928-as regényét, a Felkel a napot 1953-ban Márton elindul címmel átdolgozva újból megjelentette - korszerűen olvasmányos mű lett belőle. Verses drámái, az Ének a romok felett (1956) és az Örök láng (1957) annak idején, színpadra kerülésükkel, társadalmi eseményt jelentettek. Jól megírt történelmi regénye, az Égő föld; az első Szlovák Köztársaság társadalomképéről írt Agnus deit pedig érdemes lenne újraolvasva is megítélni.

Egri termékeny író volt, sokat írt, s változatosan, novellákat és elbeszéléséket, frontélményeket és életrajzi megemlékezéseket, színházi problémákról és a művészi életről. Ezek a munkái kevésbé hatottak ránk közvetlenül, de recenziói és kritikai megnyilvánulásai, szakmai felkészültsége és sokrétű érdeklődése, folyamatos szerkesztői és szerzői jelenléte közelivé tette őt számunkra. Jóval idősebb volt nálunk, egészen más alkat és egyéniség, ám tapasztalatlan fiatalságunkban sokat segített, s nagy szükségünk volt rá, ahogy Sas Andorra is. Kortársaink voltak, akik támogattak bennünket, s akiktől tanulhattunk.

Csanda Sándor (1927-1989) fiatalos életérzéssel robbant be - szedett-vedett - irodalmunkba. Az egykori magyarországi iskolákból és vidéki tájakról verbuválódott, inkább újságírói, mint irodalmi gárdába. Budapesti egyetemi tanulmányait Pozsonyban fejezte be, magával hozva a „fényes szelek” nemzedékének fiatalos eszmevilágát és lendületét. Kezdetektől ismert volt Csanda elméleti és történeti érdeklődése, tudományos és kritikai gondolkodása, tudatos tanítói és kutatói szándéka, az építés és a változtatás iránti fogékonysága. Az Új hajtások (1953) című első antológiánkban A Sarlós-mozgalom című írásával szerepelt. Felfedező jellegű, komoly munkája a Nádas házak (1957) című vaskos válogatás Sellyéi József életművéből. A parasztíró munkásságáról írt előszava már Csanda erényeit jelzi, széles körű kutatásokra alapozott, tartalmas munka, kiváló hagyományébresztő s -értékelő pályakép egy sajátos tehetségű alkotóról. Benne van már szerzője történelmi oknyomozó szenvedélye. S azzal, hogy a múltat idézi, a folyamatosságot is előtérbe állítja, irodalmunk gyökérzetét is megjelöli. Történeti kutatásai fokozatosan az egykori Felső-Magyarországra is kiterjedtek, és komoly eredményeket hoztak. A kuruc költészet kérdéseinek tisztázásával, majd Balassi-kutatásainak eredményeivel komoly érdemeket szerzett a magyar irodalomtörténet-írásban. Irodalmunk fejlődését és eredményeit adandó kritikai figyelemmel kísérte. Elemző és bíráló munkája iroda