Irodalmi Szemle, 2012

2012/7 - TÁVLAT - Pap Ágnes: G. Hajnóczy Rózsa indiai levelei - I

G. Hajnóczy Rózsa indiai levelei - I.

77

(1928 márciusában), Baktay Ervin (1929 januárjában), velük egy időben Sass- Brunner Erzsébet és leánya, Brunner Erzsébet (1930 márciusától), majd hazatérésük után egy évvel Fábri Károly (1933-ban), Geszty Júlia, és az 1930-as évek végétől itt élt Ghósné Boglár Eta, aki később az egyetem könyvtárosa lett.7

Hajnóczy Rózsa háromesztendős indiai tartózkodásuk alatt naplót vezetett, és ennek alapján íródott később a Bengáli tűz, amely 1943-ban jelent meg először, s még ugyanabban az évben kétszer is kiadta a Singer és Wolfner Kiadó.8 A Bengáli tűz szerzőségét azonban 1985-től elvitatták Hajnóczytól, és könyve az OSZK katalógusában is férje, Germanus Gyula müvei között szerepel. Ennek hátteréről Ger- manus második felesége, Kajári Kató számolt be a visszaemlékezéseiben,1’ ahol azt írja, hogy a müvet férje G. Hajnóczy Rózsa nevében publikálta és „az 1981-ben megjelent Bengáli tűz új kiadását követően a kiadó és a Szerzői Jogvédő Iroda nyilatkozatban erősítette meg Germanus Gyula szerzőségét”.1" Az 1981-ben megjelent 10. kiadásban még csak a Germanus Gyula által írt bevezető első mondata tűnt el („Szomorú feladatomnak teszek eleget, amikor megboldogult feleségem, Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz című könyvének új kiadásához bevezető sorokat írok”), amely csak a legutóbbi két kiadásban került ismét a helyére.“ Az 1985-ös kiadásban a kötet végén szerepel a kiadó jegyzete: „A Bengáli tűz új megjelenése alkalmából közöljük a Szerzői Jogvédő hivatal nyilatkozatát: Igazoljuk, hogy álnévnyilvántartásunk 133/3/1974. I. 29. szám alatti bejegyzése szerint dr. Germanus Gyula álneve

G. Hajnóczy Rózsa mint a Bengáli tűz szerzője.” ,

A szerzőséggel kapcsolatban további érdekes és elgondolkodtató írások olvashatók a PoLiSz hasábjain Madarász Imre17 és az ő cikkére reflektáló Tusnády László13 tollából. Madarász Imre felveti azt a kérdést, hogy miért nem vizsgálta meg a szöveget egy filológus is, hogy tisztázhassák a valódi szerzőséget. Az alább közreadandó levelek segítségével ez minden bizonnyal könnyebbé válik.

Gulyás Pál Magyar írók élete és munkái című sorozatának Viczián János által sajtó alá rendezett XII. kötetében található az egyetlen rövid életrajz G. Hajnóczy Rózsáról (itt Rózaként!). Gulyás mindössze annyit írt róla, hogy 1896- ban Lőcsén született, és valószínűleg 1945-ben Budapesten lett öngyilkos. Szülei H. Rajmund József királyi tanfelügyelő és Marcsek Eugénia voltak. Férjével, Germanus Gyulával bejárta Indiát, írásai budapesti napilapokban és folyóiratokban jelentek meg, hogy melyekben, azt nem közölte Gulyás. Két müvét tüntette fel, a Bengáli tűzet (Budapest, 1943), és Heinrich Mann Egy király ifjúsága című müvének fordítását (Budapest, 1944).14 Róla szóló irodalomként két cikket említett (Magyar- ország, 1944. VII. 14. sz.; Új Magyarság, 1944. VII. 16. sz.), melyek G. Hajnóczy Rózsa elhunytáról tudósítanak, ennek alapján érthetetlen, hogy Gulyás miért nem 1944-et adta meg Hajnóczy Rózsa halálozási dátumaként. Az igen rövid szócikket még a következő adatokkal szeretném kiegészíteni. G. Hajnóczy Rózsa édesapja, Hajnóczy (Hajnóci, Hajnóczi, 1884-ig Zák) Rajmund József királyi tanfelügyelő és történész volt, aki Nagyváradon, Debrecenben és Késmárkon végezte középiskolai