Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - TÁVLAT - Gál Sándor: Kitágult nap 6. - Csillagok? Csillagok! (jegyzet)
GÁL SÁNDOR Kitágult nap 6. Csillagok? Csillagok! Ha ma valóságon túlinak tűnik előttem és bennem valami, akkor az az álmok és látomások mögött felderengő szülőföld egykori, már csak bennem létező örök jelene. Titkainak minden mélységével, ahová az idő elrejtette azokat, s bizony ma úgy tapossuk mindezt, pogány tudatlanságunkban, mintha nem is a miéink volnának e „lenti” kincsek... S hogy kihantolván és megidézvén azokat, ma is használható értékként vállalnánk megtartó szépségüket - ma is ható közösségi vállalásuk sugárzását. Amikor — még gyerekként - olvasóvá váltam, sokáig kísértett az a gondolat, hogy az én szükebb pátriám a történelem sivár, ismeretlen terepe, ahol évszázadok során nem történt semmi említésre méltó esemény, ahol nem éltek jeles személyiségek, nincs kire és mire felemelni tekintetünket. Csak később, már felnőtt koromban kezdett derengeni bennem, hogy amit én szinte semminek véltem, az nem a semmi, hanem az én tudatlanságom. Mert példának okáért a templomunk melletti parókia lakója volt, s elég hosszú ideig, egy bizonyos Katona Mihály nevű lelkipásztor, aki - micsoda fölfedezés volt ez akkor számomra! - egyik megalapítója volt a magyar földrajztudománynak... A temetőben aztán, alig pár lépésre a kertünktől, ráleltem a jeles prédikátor sírkövére, amelyet az „öregtemetőből” hoztak át ide eleink, hogy megmaradjon - legalább a kő... A síremléken ez a szöveg olvasható: „Halandó, akarod tudni e sírhalom kinek fedi hideg tetemét? N. T. T. Katona Mihály úr nyugszik itt, akiben a Butsi sz. ecloga 10 esztendeig volt hű lelkipásztorát, a Komáromi városi tractum 10 esztendeig volt senior bölts kormányzóját az igaz ügy buzgó pártfogóját, minden jók egyenes szívű baráttyo- kat a tudományok munkás kedvelőjöket, szerelmesei nagy gyámolójokat és bátorítójo- kat kesergik: midőn hosszabb időre méltó életének 58. esztendejében a halál véget vetett. Első felesége N. S. Szarka Éva asszony hunyta után második hitves társa most kesergő özvegye N. T. Kováts Sifia asszonyság, s kettős házasságának gyümöltse: Mihály, Julianna, Susanna, Jósef, Borbála, Mária, Zsigmond és Lajos. Mint kedves férjnek és legjobb attyoknak áldott emlékezetére e gyászos sírkövet háladatos szívvel emelték május 12-kén 1822.” Katona Mihály munkásságáról a Mesét mondok, valóságot című könyvemben már megemlékeztem, így az akkor leírtakat ideismételni feleslegesnek vélem. Annyit azért elmondanék, hogy Katona Mihály 1764-ben Szatmárnémetiben született, tanulmányait a debreceni kollégiumban, majd az ódéra-frankfurti, jénai és lipcsei egyetemeken végezte. Diplomájának megszerzése után a komáromi református líceumban tanított, s 1797-től az intézet rektora lett. 1803-ban nevezték ki a búcsi református eklézsia prédikátorává, s ezt a tisztséget - ahogy a síremlékén is olvasható - 1822 májusában bekövetkezett haláláig betöltötte.
