Irodalmi Szemle, 2012

2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Mislay Edit: „Mindig azt a bizonyos lényegest keresem ” (beszélgetés Varga Lajossal)

.Mindig azt a bizonyos lényegest keresem"

57- Ipolyságon érettségiztem. Érettségi után a pozsonyi Pedagógiai Intézetre jelentkeztem. De az első szemeszter után megszakítottam tanulmányaimat, és jelentkeztem a Képzőművészeti Akadémiára. Ide csak kevés jelentkezőt vettek fel, a többieket átirányították a kassai Šafárik Egyetem bölcsészeti karára. A bölcsészeti karon 1961-ben nyitottak képzőművészeti szakot, amelynek az volt a fő feladata, hogy rajztanárokat képezzen, főleg a művészeti alapiskolák számára. Ez a kar Eperjesen működött. A katedra vezetője Jozef Bendik festőművész lett. A katedrán oktatott többek között Július Machaj szobrász, Tibor Gáli grafikus és Eugen Lehotský festőművész, aki Pozsonyból járt Eperjesre.

Ekkor én még Eperjesről, a hajdani Sáros megye székhelyéről nem sokat tudtam. Olvastam a város magyar vonatkozású eseményeiről, hogy Eperjesen volt jogász Kazinczy Ferenc, Eötvös József, Pavol Országh Hviezdoslav, itt járt gimnáziumba Kossuth Lajos. A város szülötte Kerényi Frigyes, aki 1845 tavaszán a házában egy hónapig vendégeskedő Petőfivel és az Eperjesen nevelősködő Tompa Mihállyal költői versenyben megénekelte Az erdei lakot. A verseny emlékét oszlop őrzi az Eperjes melletti erdőben. Tompa szép verses regét (Eperjes) is írt a város eredetéről. Tanultuk, hogy itt kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot. Az 1970-es években már csak ritkán hallottunk magyar beszédet az utcán. Eperjesi magyarokkal legtöbbször az antikváriumban lehetett találkozni. Losoncra a Pedagógiai Iskolába kerültem pedagógiai gyakorlatra, aminek nagyon örültem, mert sikerült meglátogatnom Szabó Gyulát losonci otthonában.- Hog)>an került A Hét folyóirathoz? Milyenek voltak az ott töltött évek, a meghatározó tapasztalatok?-Az egyik évfolyamtársam, Kopócs Tibor az utolsó évét extemistaként végezte. Az Új Ifjúság műszaki szerkesztője volt, ő hívta fel a figyelmem arra, hogy A Hét hetilap műszaki szerkesztőt keres. Abban az időben kevés magyar grafikus volt. így azonnal, a diplomám átvétele után, 1966. szeptember 1-jén munkába is léptem, és a Hét műszaki szerkesztője lettem. Csáder László, a hetilap kép- és műszaki szerkesztője nyugdíjba készült. Néhány hónapig még együtt szerkesztettük a lapot. Én kaptam a lap mellékletét, a Fórumot, amelynek felelős szerkesztője Ozsvald Árpád volt. Csáder, az ismert tipográfus nagyon sok jó tanáccsal látott el. A lapszerkesztésbe tulajdonképpen ő vezetett be, bár akkor, fiatal fejjel úgy tekintettem a lapszerkesztési nézeteire, mint túlhaladott, konzervatív szemléletre. A Hét akkori, Je- senský utcai szerkesztőségében többek között Duba Gyula, Keszeli Ferenc, Zs. Nagy Lajos, Mács József és Simkó Tibor is dolgozott. Itt ismerkedtem meg Tóth Lacival is, aki gyakran megfordult a szerkesztőségben.

—A Madách Könyvkiadóhoz, majd a későbbi Madách-Posoniumhoz több évtized köti. Hogyan kezdődött az ottani pályafutása? Kitől leshette el a grafikusi, könyvtervezői szakma titkait? Voltak akkoriban elvárások, előírások, amelyeknek a könyvek tervezése során meg kellett felelni, vagy tejesen szabad kezet kapott?