Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Fónod Zoltán: Folytonosság és változás (tanulmány Tóth Lászlóról, részlet)
52 Fonod Zoltán mü része kívánt lenni. A „hármaskönyv” második részét Ján Ondruš Epeállapotban című kötetnyi verskompozíciójának fordítása tette ki, míg záró fejezetét a Feljegyzések egy én-ontológiához című ciklus alkotta. Szóban forgó kötetét, illetve annak e ciklusát az Elégia. A nőkhöz című versével összegző zárta a szerző, nem hallgatva el a „köztes időt” sem, „amikor még szemét dörzsöli bennem a lélek”, és vigasztal a tudat: „gondoljátok meg, ti mind, / kik szerettetek, s ti is, kik nem, / kiket engem szeretni vagy nem szeretni / teremtett az isten, / egymás által - / mint árvát az árva — / mi végső soron magunkat / rúgtuk, haraptuk, tömködtük át / az örökkévalóból / az örökkévalóságba.” A szerzői szándék szerint tehát „hármaskönyvének” nyitó fejezete, A vetkö- zés, avagy Változatok a teremtésre értelmezhető az Istentelen színjáték és az Ötödik emelet... összefüggésrendszerében is. Nem vitás, a szerző jelzőrendszere kiválóan alkalmas arra, hogy a „Nő” - meg, persze a férfi! - mindennapos küzdelmét, esetenként egymásra utaltságukat plasztikussá tegye. Tóth László opusaiban egyszerűbbé, „(le)vetkőzötté” válik a világ: „Vetkőzik lám az ember / lehullik róla ruha bélyeg rendjel /[...]/ belevetkőzi mindenét a földbe porba /[...]/ és lemez- telenedve / feltárni a benti tér / vetkőzik az ember / nem törődve kegyelemmel / vetkőzik úgy ítél.” A Hogy zeng föl... című fejezetben olvashatjuk ezeket a sorokat, melyeken nyilvánvaló szándéka szerint a végtelen időt vallatja, s mi jóleső érzéssel nyugtázhatjuk kötete igényes, bölcs szerkesztését. Grendel Lajos szerint „Tóth László nem egy alapjaiban elhibázott társadalmi rend, hanem az emberi lét értelmével kapcsolatban kételkedő. [...] A Hármaskönyv felkavaró olvasmány, szövegei dísztelensége, sőt helyenkénti kopársága ellenére is csupa igazi érzés, igazi líra, igazi zene.”12 Nem vitás, Tóth László megjelent verskötetei - többségükben - az identitáskeresés „lírai regényei”. Ez derül ki az összegezés szándékával készült Átváltozás, avagy Az „itt” és az „ott”. Összegyűjtött versek és értelmezések 1967-2003 című gyűjteményéből is, melynek utószavában Németh Zoltán - aki néhány évvel korábban már az Irodalmi Szemlében is minősítette a költő verseit - így ír erről a vállalkozásról: „Nem kis merészség, jó adag pozitív értelemben vett őrület, s még ennél is több mazochizmus szükségeltetik ahhoz, hogy valaki még életében összegyűjtse összes műveit, de nemcsak az összes műveit, hanem annak recepcióját is, kritikákat és esszéket, recenziókat és tanulmányokat.” Úgy látszik, Tóth László egyike azoknak a szent mazochistáknak, akik - folytatja Németh - „saját szöveg- ben-létüket a legalaposabb teljességként élik meg, akik számára írás és gyűjtés, írás és folyamatos önellenőrzés napi program és feladat. [...] a költő recepciója ismeretében állíthatjuk, hogy életműve az egyetemes magyar költészet élvonalában helyezhető el. [...] A kilencvenes évekre Tóth László egy originális, nagy ívű, kimunkált bölcseleti versnyelvet menekített át. A realista, gyakran hiperrealista szövegekben éppúgy a lét végső kérdéseit illető szenvedélyes keresés vágya lép mü-
