Irodalmi Szemle, 2012

2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Fónod Zoltán: Folytonosság és változás (tanulmány Tóth Lászlóról, részlet)

Folytonosság és változás 49 hanem igyekszik feltérképezni az emberi lélek „topográfiáját” is. „A »versírás: honfoglalás« számára, s ebben a honfoglalásban a hazát teremtő szándék a leg­szembeötlőbb.”10 „Ez a könyv regény”, olvasható az Istentelen színjáték (1983) borítólap­ján az író vallomása, majd a „különféle konvenciók és koncepciók tarka lobogói alatt csatába indulók” véleményétől tartva, mindjárt ki is javítja a meghatározást, mondván: ez a könyv „regény”. Majd e műfaji tisztázás után megtudhatjuk, hogy szándékai szerint „ember és szerep” bonyolult kérdésköre éppen úgy foglalkoztat­ja a szerzőt, mint a regényhősök „egyszerre groteszk és tragikus XX. századi po­koljárásai”, melyek kapcsán az „önazonosság” megőrzése vagy elvesztésének fé­lelme foglalkoztatja őt a leginkább. Szövegei „egy grandiózus építményt alkotnak, s lírai hősük a lírai álcákban bujkáló szubjektum koncepciózusán eljut valahonnan valahová. így lesz a dantei fogantatású Istentelen színjáték a huszadik századi po­koljárás megrázó könyve”" - írja a kötetről Szeberényi Zoltán. Az Átkelés előzmé­nyei kapcsán talán mindenekelőtt a kortárs és sorstárs Varga Imre Boszorkány­szombat (1980) című munkáját említhetjük, megoldásaiban pedig Tolnai Ottó Ro­varház (Újvidék, 1969) című regényével rokonítható (travesztia, paródia). A kötet­ben szembetűnő szövegei műfaji tarkasága, s egymást váltják benne képversek, kü­lönféle tipográfiai trükkök, szellemes szójátékok, szellemes ötletek és fricskák, il­letve különböző „vendégszövegek” (Dante Isteni színjátékéból, továbbá Janus Pan- noniustól, Weöres Sándortól, Szilágyi Domokostól s másoktól). Nem vitás, tartalmas, szellemes kötetről van szó, mely az 1976 és 1982 köz­ti évek egyfajta lenyomata is egyben, melyből nemcsak azt tudhatjuk meg William Blake angol költő Milton című müve alapján (melyben az 1800-as évek elején a költő saját megvilágosodásának történetét mondja el), hogy az „agyból, szívből, ágyékból kapuk nyílnak”, hanem azt is: „Pompás lesz, gyönyörű ez a világ!” Ha a költő előző kötete, az Átkelés kapcsán a „fennköltséget” hangsúlyozta a kritika, az Istentelen színjáték esetében a közép-európaiságot és az egyetemesség igényét em­legette, s különösképpen kiemelte a „vendégszövegek” szerepét is. Mindez együtt félelem és szorongás, groteszk és tragikus, drámai és meglepően modern együtte­sévé teszi a kötetet, melynek műfaji tarkasága is dicséretes. Sokféle kultúra, sokféle hatás, sokféle műfaj és kísérlet „ejti” rabul e köny­vében (is) az írót. Esetenként teljesen „önkényesen” dönti el, mikor, mit és mire használ. Az „önmagát szervező anyag” lehet az oka, hogy a „szövege” gyakran „elmegy a seholba”. Tóth László Innen és túl című „monodrámájában” Radnóti- és Vörösmarty-reminiszcenciák vegyülnek szövegével: „»Nem tudhatom másnak e tájék...« / csak azt /nekem mit jelenthetne / ha itt élnem s halnom nem kellene”. Néhány oldallal odébb viszont: , jó ez így jó ez így jó ez így / mondják a he­réit kispapok / jó ez így jó ez így jó ez így / mondják a frigid hölgyek / jó ez így jó ez így jó ez így / mondják a bölcsek / jó ez így jó ez így jó ez így / mondja ki sose lesz már bölcsebb / jó ez így jó ez így jó ez így / mondom és nagyokat hallgatok”.

Next

/
Thumbnails
Contents