Irodalmi Szemle, 2012

2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Csanda Gábor: Tárgyalás után (beszélgetés Monoszlóy Dezsővel)

14 Csanda Gábor- Az előbb már kezdted a Carlton Szálló társaságát, térjünk még vissza rá. Kik vol­tak ezek a figurák?- Elmesélek egy jellemző történetet, nemcsak róluk. Anyám megérkezik Pozsony­ba, sok-sok év múlva. A püspöki karnak is hozva az üdvözleteket meg imakönyve­ket, meg amit el tudsz képzelni. Nagyon tisztelettudóan fogadták, s összegyűltek ezek a magyar és szlovák dzsentrik. Csináltak egy nagy köszöntőt. Nálam van egy társaság, mely a következő figurákból áll: Štítnický,4'’ Kostra - Kostra akkor egy na­gyon feldobott figurája volt a szlovákiai közéletnek -, báró Majthényi, aki nekem osztálytársam volt... Ebbe a társaságba beront Štítnický, és azt mondja: Tudjátok, mi történt? A Szovjetunióban mától ingyen van a kenyér. Mire anyám elgondolko­dik, s azt mondja: Hát akkor ezek nagyon rendes emberek, akkor ezek nem azok, akik ellopták az ékszereimet... Erre azt mondja Majthényi: Juci néni, tudja, mi a mi szerencsénk: hogy nem Németországban tört ki az a kommunizmus... A mi sze­rencsénk egyébként az volt, hogy senki sem jelentette fel se az anyámat, se báró Majthényit, se a társaságot.-Elég vegyes társaság vett körül, ha jól értem...- Igen. Ezt már Wlachovský47 is említi: Dezső, te egy csoda voltál. Te itt összehoztál olyan embereket, akik abszolút lehetetlenek. Példát mondok neked: Emil Boleslav Lukáč. Hát őt nagyon szerettem, mert elsősorban tudtam, mennyire imádja a ma­gyar irodalmat, és hogy ordítva csak magyarul beszél. Palócos kiejtéssel, de kitűnő magyarsággal. Tudtam, hogy mit tart Adyról, de ismerte a magyar irodalmat Pi- linszkyig. Nekem ő szavalt a Mihály-kapunál is Pilinszky-verseket, amint kísérget- tük egymást. És akkor egyszer csak belépett a pártba. Ülök náluk, s mondom: Emil, hát ezt nem teheted! Mégiscsak, gondold meg, evangélikus pap voltál, aztán belép­tél a csehekhez, aztán a szlovák állam, ezt nem teheted... Toncsa48 kinyitotta az ajtót: Ki vagy rúgva! És kirúgott. És mit ad úristen, dacára annak, hogy Novomeský,49 da­cára annak, hogy belépett a pártba, azt hiszem, két héten belül önkritikát kellett gya­korolnia, és kirúgták. Smrek nem lépett be a pártba, ő, kérlek szépen, osztályveze­tő lett a Povereníctvo informácie nevű megbízotti hivatalban. Persze őt is kirúgták aztán, nem tudom, mikor, az természetes...- Könnyen barátkoztál, tudtál kapcsolatokat alakítani.- Erre is mondok egy történetet. Végre meghívnak engem ide az alkotóházba, Bud- mericére. Mináč50 áll az ajtóban, egy nagy társaság közepén. Azt mondja: Nini, a ma­gyarok elfoglalják az alkotóházat. De én voltam az egyetlen magyar beutalt, érted? Aztán pillanatok alatt összehaverkodtunk. Ittuk a rettenetes vodkát, és amikor póker- ban már milliókat nyert tőlem, azt is elmondtam neki, hogy egy soviniszta vadállat. És így voltak a dolgok Plávkával51 is. Este elkezdte az átkozódást, reggel már magya­rul énekelt. Vele volt azért más élményem is. Nem akart megjelenni a Csak egyszer élünk. Csak nem jelenik meg, csak mennek a cirkuszok körülötte, s mikor már végre- valahára egyenesbejött, mert Fábry Zoltán52 is kiállt mellette, és minden jelentős szlo­

Next

/
Thumbnails
Contents