Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Tandori Dezső: Matáriák (esszépróza)
Matériák 5 lyamato(sságo)mat...” Stb. Nézzünk oda, s ezt csak úgy lapozgatósan, este (7 óra 25 perckor, 5 perccel ágybabújás előtt... igaz, alvás csak fél kilencre lesz stb., de nem ez a téma, ez itt nem matária. Hanemhogy ez az Ivon Hitchens ilyeneket mond, érez! Jókat is fest, jegyzem fel. Ám Déry Napok hordaléka ebből ne legyen itt. A Matária mág? A Matária az egy ária? Kérdi Főmedvém. Madárkám nem kérdez, zenét hallgat, da- lolgat, ám elsősorban kaját kell neki vinnem, nem irkálnom itt összevissza. Fölírom még ezt a csudát-aforizmát, megyek. Nem aforizma, de egy csuda, Fél beteg lábát csodásán használó (kalitkaéletü, társas, velünk igencsak boldog, jól meglévő verébkém a csoda, ó, éljen örökké, jegyzem fel) (ezt naponta tizenhétszer-huszonötször). Ma ez, hát. * * Egy klasszikus („klasszikus”) matéria. Felírom: Ez jószerén nyár végéig is elég. Ám eme nyár eleje is hol van még! Versike, hm. Lehetne címe: EMENYÁR Elképzelem, min egy Monet útfelén, az emenyárfákat, az emenyárokat. Árok, mellette sorakoznak az emenyái ok. Medvém felkapja azonnal (anyám mondása, az ő vidékükről): Felkapta, mint tyúk a taknyot. Láttató kifejezés, porral. Mármost. írogatom ezeket itt, 2012 nyara végéig is elég lehet 7 darab. Szeretnék jelen lenni? Nem. Az lenne jó, ha kimon, loitam másoknak, ottani társaknak jelen volna valami szerény akármi, ami így én vagyak Ha elszabadul, nagy ijedel m mre, igaz, a mennyország. * * * Egyszer-egyszert nem ismerek, m uv lom. Kit, mit nem ismersz egyszer-egy-szer?, kérdezi Főmedvém. Még jó, hogy ne n r/,1 hallotta: „Egyszeregyet.” Kussolna, mert azt ő nem. Nem értem, mondom Főméi1 Néninek. Medvéim (fa, kóc, posztó, kő stb.) ugyan- ily madárkákkal a szoba minden zug i > m. Sokukat megsimogatom. „Kukat”, ez nekik nagyon tetszik. A kuka és a „kukái " U /ott helyezkedünk el. Na, mi aztán már nem!, háborognak. Gyermekeknek? Nem csak. Na, ezt szeretném, ha itt jelen volna (ha már Tóth Laci megpendítette nekem, mi
