Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Tandori Dezső: Matáriák (esszépróza)
Irodalmi szemle í sz TANDORI DEZSŐ Matár iák Ez majdnem úgy hangzik, mint a „patáliák”. (Zajos zűrzavarok, enyhe botrányok és külső jeleik kb.) Holott nem. A patáliáknál inkább a pokol szabadul el, itt — figyelem! - a mennyország. Sok-sok élet-anyag, feljegyzések formájában. Fejemből, füzeteimből. Az író feje legyen üres, ha csak egy zenóni pillanatra is, tehát nem érkezik a „futó” az „1” (egy) teljességébe, mindig 0.99999999... marad a dolog. Nem jön létre. (Zenónnak utánanézni kéretik, görög filozófusok könyvében etc., akadnak jó ilyenek; vagy matekkönyvekben, pl. Péter Rózsa professzor asszony müve, de nem játék csupán, a végtelennel.) Az író feje legyen üres, hogy újra megtelhessen. S telésének terméke kerüljön papírra. Nekem ez a papír, másutt írtam már: feljegyzőfüzeteim. Táskámban, a fürdőszoba (khm) közelében, asztalomon, papírhalmokon (2—3 köbméteres halmok, ahol ebédelek pl., meg kártyabajnoki tornáimat játszom, meg másutt; feljegyzőfüzetek), az orrom előtt az írógépem túlján. Van, ami aztán feldolgozható anyag (matéria), de nem szeretek anyagot mondani, mert arra lecsap az apag, s az olyan, mint egy nagy nemzetközi konszern neve. Tehát nem matéria, hanem - nekem, így - matária. Elszabadul a meny- nyország, aztán, mert nem kell műviesen szerkeszteni a dolgot, a leendő terméket, hanem kb. ahogy jön... ahogy azután jön, hogy erős boldogtalanságomra magamban ezerrel átforgattam már a matáriák javát, éjszaka fel is jegyeztem, ahogy tíz alkalommal is jószerén vaklármára kellett kirohannom a klotyóra (prosztata! csak a nagy baj ne jöjjön; így élek; letört fogaim, csak a nagy baj ne...), hagyom a mondatot, beírom (ahogy madárkámnak három edénybe friss vizet hoztam, magamhoz vettem a füzetecskét): Életem nagy része értelmetlen szenvedésben telik. És szenvedésektől-félelemben. Ám ez olyan királynőt-nem-kell szöveg is lehet: Életem nagy. Része értelmetlen. Szenvedésben telik. Na? A jó ötreg írás! Mármost, persze, ez itt, az egész, akkor, elmond valamit (közlés stb.), vagy csak írás? Mindegy, hol tartottam, úgyis ez jön: ha nekiülök írni, tehát ha írok, mégis írok, ld. nem akarok mondani már semmit, semmit nem akarnék mondani senkinek, tehát ha
