Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - OLVASÓ - Petres Csizmadia Gabriella: Az utolsó esti út (óravázlat)
Az utolsó esti út Óravázlat 93 némi fény - remény - a villamoson tornác pereme problémák, akadályok nehezítik életét, eggyel feljebb jut a ranglétrán foltolakodónak, ellenségnek tartják, szidják, átkozzák, megjegyzéseket tesznek neki örül a szilárd talajnak, két kézzel kapaszkodik, nem adja föl, harcol, kitartó, konok kapaszkodószíjon csüng, beljebb jut még feljebb jut, de nagyobb rajta a nyomás minden oldalról szorítják, melengetik, gyomorba ütik nem panaszkodik, alkalmazkodik és megragadja a lehetőségeit a csoport közepébe jut, bal keze szabad elér arra a társadalmi szintre, ahol a közösség elfogadott tagjaként szerepel a kalauz kommunikációt kezdeményez, bár fizetnie kell ezért örül, hogy teret kap, és egyenrangú félként kezelik jobb keze is felszabadul, a kocsi belsejébe sodródik: megérkezik egyesek partnerként kezelik és elfogadják a tevékenységét, önálló döntéseket hoz; mások akadályozzák; a nő a társ megtalálását jelképezi az ellenőrrel is kommunikál, vagyis még mindig egy feljebbvaló ellenőrzi; egyesek fejbe ütik, megtépázzák őt. A nyárspolgárok lenézik, nem fogadják be; a nő társként kezeli szerencsésnek érzi magát, nem hisz a szemének, nem törődik a bántalmazásokkal; de: egy pillanatra megundorodik, le akar szállni; a nő tisztasága élteti, erőt ad a szégyennel és fájdalmakkal szemben ablakülés révbe ér, beolvad a többiek közé, ezáltal elismert tagja a közösségnek, de már ő se különb másoknál helyet szorítanak neki, de közönyétől elhúzódnak zsákként, közönyösen viselkedik a többiekkel szemben, belefárad a küzdésbe; a közöny miatt szem elől téveszti a nőt; sóhajtozik és ásít - unatkozik; elégedett a helyével; mire élvezhetné diadalát — le kell szállnia
