Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - OLVASÓ - Rigó Gyula: Kosztolányi elbeszélésvilága (tanulmány)
84 Rigó Gyula nyolc éve ágyban fekszik. Az érte való aggodalom, az őt szolgáló, vele kivételező figyelmesség a kis betegből utálatos zsarnokot teremt. Nem tűri, hogy rajta kívül mással is törődjenek. Mindennek és mindenkinek őt kell szolgálnia. A nővére miatta hagyja el a vőlegényét, az anyja belehal az önfeláldozó ápolás során szerzett influenzába, s még ekkor is az a fontos, hogy az anya halálhíréről a beteg tudomást ne szerezzen, mert az állapota rosszabbra fordulhat. Az apa egy odaadó, a fiáért mindenre elszánt irgalmas keresztény, akinek már akkor lelkiismeret-fiirdalása van, ha kilép az utcára, és megfeledkezik a betegről. A család önfeláldozása túlmegy a józan ész határán. Kosztolányi azt a gondolatot fogalmazza meg, hogy a betegség feltétlen szolgálata, a teljes önfeláldozás maga is vétek. A család bűnt követ el azáltal, hogy a beteget hagyják teljesen a fejükre nőni. A gyerek kedvenc meséje a Zöld ördög, amit a laterna magica olajmécsesével vetítenek neki. A mese címe egyben reflektál a gyermek lelkialkatára, ő maga a család ördögét testesíti meg. Hasonló témát dolgoz fel a Sakk-matt című elbeszélés is, ahol szintén egy beteg gyermek, Aladár körül forog minden. Az 1910-es évek második felétől Kosztolányi figyelme a pszichoanalízis irányába terelődik. A lélekelemzés rejtelmeibe Csáth Géza vezette be. Csáth novelláit a lélekelemzés módszereinek irodalmi alkalmazása sokszor egyenesen kórtani eset- tanulmányokká alakítja át. A Kosztolányi-novellák művészi hatása azonban sértetlen marad, mivel a szerző - Csáthtal ellentétben - tartózkodott a túlértelmezéstől. A tudatalatti szerkezetét nem akarta megfejteni, a hőseit cselekvés közben ábrázolta. Az elfojtott erőszak fólszínre törése három elbeszélésének meghatározó témája. A novellák - Fürdés (1925); Alfa (1928); Feri (1930) — a Tengerszem (1936) című no- velláskötet Végzet és veszély című ciklusában foglalnak helyet. A Fürdés története nagyon egyszerű: egy forró nyári napon az édesapa olyan erővel vágja a fiát a tóba, hogy az meghal. Miért kell a kisfiúnak meghalni? Az apa (Suhajda János) haragszik a fiára, mert fia megbukott a latin nyelvvizsgán. A fiú fél az apjától, retteg tőle. Az apa (is) hivatalnok, ez a fürdőhely leírásából is kiderül. Az anya a védőpajzs, aki a fiút óvja az apa szigora és rosszalló pillantásai elől. A felszínen az apa szégyel- li a fiát, mert megbukott, és nem tanul még nyáron sem, de a valódi ok, amiért ellenszenvet érez fia iránt, az a gyerek külseje és belső tulajdonságai lehetnek, mert az apa hatalmas, kövér, erős, kegyetlen, míg fia vézna, vékonyka testű, és gyáva is. Legbelül ezt nem tudja megbocsátani gyermekének, ez vezethet a tragédiához, ez húzódhat meg a tudat felszíne alatt, és ebben gyökerezhet az elfojtott indulatok föl- színre kerülése. A latinból való bukás csak ürügy, azzal leplezi öntudatlanul az apa a valódi indítékot. A gyilkosság okaira nem is kapunk választ; egységben, teljességükben látjuk a szereplőket, de ösztönviláguk szerkezetébe nem merül bele Kosztolányi. A parton állók az öntudatlanul életet kioltó apával együtt nem is sejthetik, mi játszódhatott itt le, azt hiszik, egy véletlen baleset szemtanúi, nem értik az okokat, nem látják az összefüggéseket. Talán ha nem játszanak össze a körülmények, ha nincs akkora kánikula, és nem süt olyan izzasztóan forrón a nap (a fehér uralko
