Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - SZEMLE - Csanda Máté: A nacionalizmus mint látvány (Tomáš Rafa videóiról)
SZEMLE 75 A nacionalizmus mint látvány Tomús Rafa videóiról Tomáš Rafa videóin mindig valami balhé van. Akárhova is klikkelek, itt is, ott is hadrendbe sorakozott zászlós-jelvé- nyes bőrfejüeket, cseppet sem finomkodó szövegű transzparenseket, elmaszkírozott arcokat, sötét, üres tekinteteket látok. Vagy éppen csak az utca embereit néma csöndben, amint eleresztenek egy- egy futó kommentárt, hangot adva elkeseredésüknek. Majdnem mindig van akció is, falanxokba sűrűsödött rohamrendőrök bukkannak fel, nemegyszer könny- gázfelhőkbe burkolva, fiistrakéták ködében araszolgatva. Aztán nem mindenütt ilyen drámai a helyzet: sokszor csak lassan hömpölygő, békés egymás mellett haladások, zenés ütemekre szambázó mozdulatok, jelszavak skandálása, ami történik. De feszültség, keserűség, indulat, az van mindig. Tomáš Rafa immár több éve egy nagyobb horderejű projekten dolgozik, amelyet azóta is következetesen fejleszt, bővít és finomít: cseh, szlovák, lengyel és magyar helyszíneket jár be, minden érdekli, ahol a politikum színekben, formákban, ritmusokban és drapériákban megmutatkozik, bár leginkább a nacionalizmus jelenségére fókuszál. Tüntetéseket és ellentüntetéseket dokumentál, filmez, a legkülönfélébb polgári tiltakozó akciókat, emlékmeneteket, melegfelvonulásokat és neonáci marsírozásokat egyaránt. Videóinak fő témája a falka- szellem, illetve a lappangó agresszió, annak minden finom árnyalata, fokozata, átmenetei és áthajlásai. Egy-cgy pillanat erejéig az a benyomásom, hogy láttam már valahol ezeket a képeket, nem is egyszer, valami sablonosán pörgős akciófilmben, merthogy a kristálytiszta képminőség, a ragyogó színek alapján mintha tényleg mozivászonra „tervezték volna” az egészet. Aztán meg-megremeg a kamera, forog velem a világ, hirtelen kirajzolódik, hogy ez itt a színtiszta valóság, gumibotos közelharcokat látok, vicsorgó állkapcsokat, de a következő percekben már megint minden rendben, elsimulnak az indulatok és - ha nem is békésen, de legalábbis - nyugodtan folytatódik az egész. Mindeközben semmi zenei aláfestés vagy komolykodó narrátori hang nem érkezik, ami megmagyarázná, „helyre tenné” a látottakat. Nem akar több lenni ez az oldal, mint ami: egy rendhagyó szubkulturális adatbank. Talán egy újfajta krízis-előrejelző rendszer, már csak azáltal is, hogy egy objektív, steril bemutatkozási felületet, egy független csatornát kínál. Antropológiai érdeklődésből fakadó alternatív országimázs-videók, nemegyszer eldugott vidéki helyszínekről, amelyek végső soron hasznos, tanulságos nyersanyagként szolgálhatnak a legkülönfélébb szerzeteknek: a kisfilmek között ugyanúgy érdeklődve böngészhet polgármester, nemzeti rocker huligán, újságíró, emberjogi aktivista, biztonság- politikai szakember vagy akár szárnyait bontogató társadalomtudós is. A klippekbe és spotokba rendezett valóságanyag pedig rendszerint hosz- szabb formában bontakozik ki, lassabban pereg, mint ahogy azt a híradókban megszokhattuk: ott csak fel-felvillan, amikor bevágnak egy-egy durvább vagy éppen csak kifejezőbb mozzanatot. Vagy
