Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - UTAK, TÉZISEK - Fried István: Tézisek Kelet-Közép-Európáról (tanulmány)
Tézisek Kclet-Közép-Európáról 57 fordulóra - nem úr a maga házában (sem a szubjektum, sem a nemzetszemélyiség!), másfelől a „végjáték” egyben kulturális/müvészeti fénykor: a cseh, a lengyel, a magyar modernség, a pszichoanalízis, a filozófia (Lukács György!), a zene (Janáček, Bartók), az irodalom, amelynek történetében többnyelvű szerzők is vannak) a szlovén Cankar, a lengyel Rittner, az ukrán Franko - mind Bécshez kapcsolódik), az új típusú folyóirat (a magyar Nyugat, a cseh Moderní revue, a lengyel Žicie etc./,14 mind-mind annak dokumentumai, hogy Párizs és Szentpétervár mellett, azokkal teljesen egyenrangú módon Becs Budapest-Prága Krakkó Zágráb Trieszt nem csupán a nemzeti kultúra új fázisának adnak teret, hanem részint annak a régiónak megformálódását is segítik létrehozódni, amelynek a magam részéről a Kelet-Kö- zép-Európa nevet ajánlottam (Ostmitteleuropa, East-Central Europe), részint az európai kultúra, a fausti kultúra letéteményeseként, megfogalmazójaként, megkerülhetetlen korszakalkotójaként újra- és továbbírják azt a történetet, amely történelmileg a középkor dinasztikus kapcsolataiban kezdődött, s amely a Jagellók idején a Sodalitas litteraria danubianával, majd Komenský befogadástörténetével folytatódó, a felvilágosodás Tudós Köztársaságával (Gelehrtenrepublik)15 egyik csúcspontjára érő, majd a romantikában új periódusba lépő, a párhuzamosságokat deklaráló, régióspecifikumként elismertető szellemiség. A régióképződésnek - mint ismeretes - többféle keletkezéstörténete lehetséges.16 Az állami-politikai azonosság, az egy országba tartozás kialakítja a hivatalosságnak minden lakosra kötelező intézményrendszerét, sugallhatja az azonos mentalitások elsorvadásának célszerűségét, s a hivatalos nyelv hatását eredményezheti. A középkori királyságokban főleg a latinitás és anyanyelviség viszonya egyensúlyozta a kultúra középpontosodá- sának már akkor jelentkező formáit. Az időben előrehaladva a nemzeti és a nemzeti-kulturális mozgalmak szegültek a centralizáló tendenciák ellenébe. Ugyanakkor ez a „birodalmi” egységbe tagolódás nem zárta ki a hasonló kulturális múlt tudatosodását, az állami-politikai keretektől legalább részben független kulturális átszö- vődéseket, az egy régióhoz tartozás vagy egy régióba történő besorolódás irodalmikulturális dokumentumait. Ehhez bizonyára erősen hozzájárult a földrajzi tér, amely az érintkezés lehetőségeit biztosítja még a nehézkes közlekedés periódusában is; szintén fontos tényező a történelmi sorsközösség (amelyet a középkori állam és utóélete fokozatos felszámolódása okozhat); az egynyelvi „areá”-ba tartozás, amely a más-más nyelvi rokonsággal rendelkező népek között a nyelvi egymásra hatásban jelentkezik (még ha ez szlovák-magvar, horvát -magyar, szerb-magyar viszonylatokban jóval jelentősebb is, mint a cseh-magyarban vagy a lengyel-magyarban). A vallás- és egyháztörténet is számos dokumentumot őriz: a reformáció-ellenreformáció hasonló elterjedtsége, ténykedése, belső küzdelme, a radikális antitrinitá- riusok működése (főleg lengyel-magyar relációkban), az irodalomban a francia törekvésektől nem egészen független (neo)katolikus szellemiség és irodalom a 20. században, a lengyel-magyar-horvát parasztregény és ideológiája a 20. században - s ez csak néhány példa - olyan sajátosságokat tudatosít, amelyek egy
