Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - UTAK, TÉZISEK - Koncsol László: Utam Ipolyihoz (tanulmány)
Utam Ipolyihoz 53 A Fehér-hegységi útiképeket és A deákmonostori XIII. századi román bazilikám1 írt monográfiát a Madách-Posonium 2004-ben indított, de csak néhány kiadványt megért sorozatában jelentettük meg. Egy év múlva hagyta el a nyomdát Ipolyi két könyve püspöki állomáshelyéről, a Besztercebánya városa műveltségtörténeti vázlata és a Besztercebányai egyházi műemlékek. Szerkesztésük során ugyanúgy jártam el, mint korábban, a műemlék-monográfia színes képeit is színesben reprodukáltuk. Sorozatom, a Csallóközi Kiskönyvtár szempontjából találom érdekesnek, hogy Ipolyi a városmonográfiában, kiadásunk 87. oldalán Bél Mátyást idézi arról, hogy a város éjjeli őrei Mária Terézia korában még magyarul szólongatták egymást: „Szóljál virrasztó, szóljál! ” A virrasztó a felszólításra ezzel a dallal válaszolt: DHajnal vagyon szép piros, hajnal, hajnal vagyon! / Majd megvirrad, hajnal vagyon, szép piros hajnal!” Később a szlovák „poroszló őrök” már romlott magyarsággal kiáltották ugyanezt: „Szalaj, virrasztaj.”A középkori germán (német, németalföldi) vidékekről átszivárgott szokás a Csallóköz falvaiban maradt fenn legtovább, néhol az 1950-es évek elejéig, és a regionális hagyományt budapesti folkloristánk, Szomjas-Schiffert György dolgozta föl előbb a Magvetőnél (1972), később a Kalligramnál megjelent Hajnal vagyon, szép piros című monográfiájában (1999). Az embernek mindjárt Rembrandt Éjjeli őrjárat című festménye jut eszébe, s bámul, hogy milyen stációkon átjutott el ez az eredendően polgárvárosi intézmény az idő és a tér irdatlan mélyéből, az Atlanti-óceán partvidékéről csallóközi nemes- és jobbágy falvainkig, ahol órakiáltásai szöveg- és dallamalaprajzukat megőrizve folklorizálódtak. Végül még két megjegyzést szeretnék tenni. Először: Mednyánszky Alajos vígvári kastélyát rég lebontották, egy óvoda áll a helyén, a barokk templom közelében. A család emlékét négy, Pesten faragott, latin szövegű, vörös márványtábla őrzi az egyház hajójában, köztük Alajosé és fiáé, Dénesé. Szorosan Alajos epitáfíuma elé állították a gyóntatószéket, aki látni szeretné, ott keresse. Másodszor: Deáki népének történelmi önismeretét Ipolyi katolikus szempontú monográfiája mellett a település hajdani református lelkészének, Czibor Józsefnek kitűnően megírt gyülekezettörténete is gyarapítja; ezt is új kiadáshoz segítettem. Címe: Viharok szárnyán, első megjelenése 1935-ből, a második 2006-ból származik. Tudnunk kell aztán, ha a Halotti beszéd lelőhelyéről és az Árpád-kori magyar község múltjáról van szó, hogy 1946-ban a csehszlovák hatóságok 194 deáki magyart deportáltak Csehországba, majd 1947-ben 192 családot (538 személyt) kényszerítettek lakosságcserével Magyarország Tolna és Baranya megyei településeire. Névjegyzéküket Czibor könyvének új kiadásához csatoltam. Ennyit arról az utamról, amelyet megváltozott hivatásomban, a Teremtő su- galmazására Ipolyi Arnold felé 1987 és 2005 között megtettem. Jó útra terelt, hálás vagyok érte Pásztoromnak.
