Irodalmi Szemle, 2012

2012/6 - IRODALMI SZEMLE - Enzensberger, Hans Magnus: A. és B. ezt meg azt mondja; Konzisztencia; Valse triste et sentimentale; Pragmatizmus (versek, Varga Imre fordításában)

HANS MAGNUS ENZENSBERGER

A. és B. ezt meg azt mondja

A. Ön azt mondta:

»Ez a mondat értelmetlen.«

B. Igen, de csak ebben a versben.

A. Azt is mondta még:

»Az a mondat, hogy: „ Ez a mondat: értelmetlen” éppen, hogy értelmes. «”

B. Azt értem ezen, hogy ha: »Ez a mondat értelmetlen« helyes, akkor »Az a mondat, hogy „Ez a mondat értelmetlen” helytelen«,

vagy fordítva.

A . Fordítva: helytelen azt mondani:

»Helytelen azt mondani, hogy „helytelen”« és így tovább.

B. Önmagát idézi.

A. Önmagam idézem, mert »Önmagam idézem: mert „ön/magam idézem”«és így tovább.

B. Ezt említette már.

A. Ön téved. Azt hogy említette, ebben a versben egy szóval sem említettem.

B. De hát épp ön mondta azt, hogy

tévedés azt mondani, hogy »Értelmetlen...« és a többi.

A. Igen, de csak ebben a versben.

HANS MAGNUS ENZENSBERGER a bajor Kaufbeurenben született 1929-ben. Andreas Thalmayr, Linda Quilt, Elisabeth Ambras, valamint Serenus M. Brezengang álneveken is adott ki könyveket. Költő, drámaíró, ifjúsági művek szerzője. Ösztöndíjjal kezdte el egyetemi tanulmányait: germanisztikát, irodalomtörténetet és filozófiát tanult Hamburgban. 1955-ben doktorált Clemens Brentano költészetéből. Rádiószerkesztő, majd a Suhrkamp kiadó lektora. Beutazta Nyugat-Európát, Párizsban is tanult, egy évig Rómában élt. Magyarul több kötete is megjelent: tanulmányai, útirajzai, a Titanic pusztulása című bohózata és versei. Egy könyve, a Magyar zavarosságok, és más esszék / A szocializmus mint az alulfejlettség legmagasabb foka szamizdat kiadásban jelent meg az 1980-as évek közepén. A Gruppe 47 tagja. Megvádolták, hogy sznob, politikai piperkőc. Erre így válaszolt: „...olyan sok történet kering rólam. Én vagyok az a csélcsap fickó, aki mindenbe beleüti az orrát, és állandóan változtatja a véleményét, én vagyok a megbízhatatlan, az áruló, a rossz elvtárs, és végül az a német polgár, akinek gondjai vannak hazájával. Ezek olyan legendák, amikkel együtt kell élnünk. Valami igazság mindegyik minősítésben van, ezért egyiket sem nevezném alaptalannak. De miért kellene elfogadnom, hogy ezek tényleg engem jellemeznek.”