Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - IRODALMI SZEMLE - Filip Tamás: Széttárja kezét (vers) - Mészáros László: Esszikék (aforizmák)
40 Mészáros László A Titanic-mementó: mind egy hajón vagyunk, de az első osztály számára nagyobb a túlélés valószínűsége. Húsvétkor nem vendégségbe kell járni, hanem Jézust kell meginvitálni. A háborút akármilyen jelentéktelen és ostoba politikus el tudja kezdeni, de csak nagy és bölcs politikusok képesek azt befejezni. Kételkedni úgy kell, hogy semmit se szabad tagadni. Néha az van útban, aki az élen áll. A szituáció hálójában: gyakran azért nem gondolunk arra, amire kellene, mert valami másra gondolunk. Medvebölcsesség: háborúban, borúban, jobb egy békés odúban. Utazások idején: legmesszebb a belső célok vannak. Szabad embernek csak azt nevezhetjük, aki még önmagának se rabja. A legtöbben úgy akarnak mássá válni, hogy azt se tudják kicsodák-micsodák. Mások gondolatait azért nehéz olvasni, mert mindenki a maga nyelvén írja azokat. A vén bölcs már csak a maga nyomában jár. Minél magasabban van valaki, annál kevesebb bírálatot képes elviselni. Az egyetlen kivétel Isten: ő minden kritikát elbír. Sokan azért nem merik vendégségbe hívni Jézust, mert attól félnek, hogy majd a keresztjével együtt jelenik meg. Az értelmezéseken mindig sok múlik: Jézus nem azt mondta, hogy közeleg az Isten országa, hanem azt, hogy közel van. Közel, de fenn. A semmi olyan, mint a sötét: minden ott van benne. A legnagyobb titkok ajtajai mind nyitva állnak, de az emberek még bekukucskálni se mernek rajtuk. Ahogy az erény jutalma maga az erény, az ostobaság büntetése is maga az ostobaság. Az emlékeink a múlthoz, az érzékeink a jelenhez, a reményeink pedig a jövőhöz kötnek bennünket. Szabad ember tehát csak az lehet, aki kilép az időből.
