Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - OLVASÓ 2011/2012-9. - Polgár Anikó: Antigoné szúrós tekintete (tanulmány)
92 Polgár Anikó Egyes kutatók furcsállják, hogy miért nem lépnek közbe az istenek, s miért nem mentik meg a lányt, hiszen az isteni törvények betartásáért küzd. Ha Antigoné türelmesen várna, kiszabadulhatna sziklabörtönéből, hiszen pár órával később Hai- món vagy Kreón még meg tudná őt menteni. Antigoné azonban nem akarja, hogy megmentsék, ő kifejezetten keresi a halált. Ha életben akart volna maradni, akkor korábban is óvatosabb lett volna, nem jajveszékelt volna hangosan az őrök füle hallatára. Ez a megfontolt magatartás - amelyet tulajdonképpen Iszméné képvisel - a drámában Antigoné lelkiállapotával összeférhetetlen. Öngyilkosságát mérhetetlen gyásza magyarázza: minél hamarabb az alvilágba akart kerülni testvéréhez. A halál sürgetése a nyomasztó családi örökséggel is magyarázható: Antigoné a korábbi események terhét már nem tudja magán viselni, amint erre már a prológusban is utal. Az ötödik sztaszimon végén a kar kéri, hogy a beteg városba jöjjön el a gyógyító Dionüszosz. Ez a kérés a tragédia végén bekövetkező megtisztulásra, katarzisra is utal. A felszabadító megtisztulást alapozza meg Antigoné halála - aki elbukott ugyan, mégis győztesként emelkedik ki végül - és Kreón lesüllyedése (aki ugyan túléli Antigonét, végül mégis alulmarad). Az antik darab lényegét kiválóan érzékelteti Jean Cocteau 20. századi rajza, melyen a két főhős néz farkasszemet egymással: Antigoné ugyan kissé lehajtja fejét, ám tekintete nem meghunyászkodó. Úgy néz az uralkodó szemébe, hogy közben a szentély oszlopai közé is belát. A lány sáljának és ruhájának díszei a háttérben lévő antik templom oszlopsorára, illetve lépcsőire hasonlítanak. Kreón szája a rajzon nyitva van, hiszen ő fennhangon hirdetett rendeletéivel hívta fel magára a figyelmet: Antigoné dacosan összeszorítja ajkát, végeredményben azonban az ő hallgatása a fenyegetőbb, s a rajz olyan hatást kelt, mintha Kreón már-már fel is borulna. Hiába néz ki Kreón hatalmasabbnak (ezt elsősorban a nagyobb fej, s a mindenbe belelátó, ám üres szem mutatja), Antigoné szúrós tekintete, dacosan ökölbe szorított keze, s a lány fejével egy vonalban, a háttérben látszódó szentély - vagyis az isteni törvény - elől a nagy testű Kreón is ijedten hőköl hátra. FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT SZAKIRODALOM Flashar, Hellmut: Sophokles. Dichter im demokratischen Athen. Beck, München, 2000. Kapitánffy István - Szepessy Tibor (szerk.): Az ókori görög irodalom. Vázlatos áttekintés. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997. Karsai György: Antigoné hősiessége. In uő: A szép és a szörnyeteg. Görög drámák értelmezései. Osi- ris-Gondolat, Budapest, 1999, 25^19. Kerényi Károly: Az örök Antigoné. Paidion, Budapest, 2003. Latacz, Joachim: Einfiihrung in die griechische Tragödie. Vandenhoeck und Ruprecht, Göttingen, 2003. Mihályi Gábor: A klasszikus görög dráma múlt és jelen ütközésében. Akadémiai, Budapest, 1987. Németh György — Ritoók Zsigmond — Sarkady János - Szilágyi János György: Görög művelődéstörténet. Osiris, Budapest, 2006. Simon Attila: Antigoné és Kreón törvénye. In Hét kérdés. Kortárs filozófiai írások. Kalligram, Pozsony, 2008, 187-232.
