Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - ISTEN ÉPÍTŐKOCKÁI - Tőzsér Árpád: Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén (naplórészletek)
TŐZSÉR ÁRPÁD Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén Naplójegyzetek 2002-ből 1 Lasszóvégen Pozsony, 2002. január 4. Tegnap láttam a tévében egy természetfilmet arról, hogyan gyűjtik be Ausztráliában a vadon élő bivalyokat: terepjáró autóból lasszót vetnek a szarvukra, aztán addig futtatják őket a gépkocsi mellett, míg csak halálosan ki nem merülnek. Végül a szerencsétlen párák már csak keringnek szédülten a lasszóvégen, azt sem tudják, hol vannak, tehet velük az ember, amit akar. Visszataszító! Ezzel egy időben elbődült a rádióban is egy bivalytehén. O magát ugyan pszichológusnak nevezte, s előadásában azt sérelmezte, hogy a férfiak még ma is állandóan „megfélemlítik” a nőket. 35 000 éve élünk abban a „nőelnyomó erőszakszervezetben”, amelynek patriarchális társadalom a neve, s demokrácia ide, liberalizmus oda, még ma is ott tartunk, ahol 35 000 évvel ezelőtt, mondta. S drákói törvényeket sürgetett a nők megfélemlítése, különösen az ún. család-ágyi férfierőszak ellen, de a szexuális erőszak egy fajtájának nevezte például a munkahelyi férfibókokat is. Én pedig, ezt hallván, valamiképpen nem tudtam nem párhuzamot vonni a lasszóvégen futtatott bivalyok sorsa és a modern férfisors között. A természet a hímnek erősebb izomzatot és agresszívebb természetet adott, mint a nősténynek, bizonyára nem véletlenül: a hím libidója általában sokszorosa a nőstényének, s a felfokozott nemi vágyát csak a nőstényénél nagyobb testi erejével s bizonyos rámenősséggel tudja érvényesíteni. S történik mindez az ember világában is, s akkor is a fajfenntartás érdekében, ha erre az adott pillanatban sem a nő, sem a férfi nem gondol, mi több, a nő esetleg valóban úgy éli meg a „szexuális eseményt”, mint rajta elkövetett erőszakot, a férfi célja az aktussal pedig pusztán ösztönei kielégítése. A természet az egyének sorsát tekintve vakon cselekszik, s ha gondolkodna is, csak fajban, s nem egyénben gondolkodna. - S ekkor jön egy... egyén, egy önző némber, aki ráadásul pszichológusnőnek mondja magát, s felül a feminizmus, a liberalizmus és a demokrácia ezer lóerős terepjárójára, s igyekszik lasszó- végre kapni és halálra futtatni a... férfit mint olyat, szórja magából vég nélkül a férfi nemet megalázó, lekezelő minősíthetetlen jelzőit. Olvasta-e vajon a tisztelt pszichológusnő valaha mondjuk Schopenhauert? „A genitáliák az akarat tulajdonképpeni gyújtópontjai s így ellentétes sarkat alkotnak az aggyal, a megismerés képviselőjével. .. Ők az életet fenntartó, az időnek végtelen folyamatot biztosító princípiumok, s ebben a minőségükben tisztelték őket a görögök a Phallosz, a hinduk a Lingam
