Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - ISTEN ÉPÍTŐKOCKÁI - Márai Sándor ismeretlen tárcái 1915-ből - A szalánci vár; Riportok az utcáról - Goszpodin pomiluj, Ósz; Jegygyűrű; Háborús mozaikok - Tegnap reggel, Estvány bácsi; Gábriellé D’Annunzió; Dinnyéket... ; Jegyzetek; Szeptember elsején; Pegoud (tárcák; közzéteszi: Ötvös Anna)
4 Márai Sándor ismeretlen tárcái 1915-ből öklömnyi huszárgyerek az őr, kis villogó szemű fekete legény, káplár. Nádpálca van a csizmaszárába dugva, büszkén és fölénnyel járkál közöttük, mint a szelídítő a fenevadak között. „Front”-ot csinál, és jelenti, hogy rend van. Alkonyat felé jövünk vissza, most már jókedvvel integetnek felénk, kenyeret és dohányt kaptak, amíg odajártunk. Teli tüdőre szívják az olcsó cigarettát és boldogságtól ragyog az arcuk. „Hleba, hleba!...” - kiabálják széles nevetéssel és mutogatják a barna kenyereket. „Robié!” - szól rájuk a munkavezető, és ők engedelmesen munkához látnak. Ezeknek az embereknek igazán nincs egyéb gondjuk, csak a gyomruk. Alkonyodik, vörös és sárga drapériák lógnak le az égről nyugaton, a hegyek fölött, és most már gyorsan gurulnak lefelé a lejtőn. Fölnézek a várra, mintha aranyba lenne bevonva, úgy égnek a csonka torony körvonalai. Nagy Rákóczi várának tövében pedig tovább ássák engedelmes kézzel a földet a fogoly oroszok... Márai. 1915. augusztus 20.. péntek. 213. szám, 2-3. Riportok az utcáról Kassa, augusztus 19. Goszpodin pomiluj, így köszönt és leült mellém a padra. Fején orosz sapka volt, ezt levette, és közihénk tette. így ültünk, csendesen egy ideig. Nézem, teremtőm, így sapka nélkül olyan, mint egy faun. Csapzott haja lelóg a homlokába, szemében valami zavaros, kósza fény, vörhenyes szakáll keríti húsos arcát, züllött, csapzott, szegény szomorú fiú. Hallgatunk. Aztán felugrik, elém áll és táncolni kezd. Szaporán rakja egymás melÉljen a király! . . . Egy háborúban élió nemzet meleg. íohászos, szcueteítoljos tekintete fordul az ország királyi trónja leié! A világ minden sarkában ádáz, csaták dúlnák, a monarchia és szövetségese együtt küzd ellenségei ellen és e rettenetes harci zajban, e mindent betöltő rém.séges lármában egy napra elcsendesül minden: ünnepein; fogunk, ünnepelni a királyt. Nyolcvanöt éves az agg uralkodó! Hódol a nemzet! zrínk, hadakozunk és üldözzük az el- j fenséget. Sohasem szálltak háinaciobb : zsolozsmák az cg felé, mint most. amikor királyunk születésének nyolcvan- ötödik évfordulója összeesik a kegyetlen háborúval, amikor egy szebb kor hajnal hasadását várjuk. De ha ünnep volt augusztus 18-tka mindenha, tízszeresen, százszorosán ünnep az ma, amikor « nemzet élethalálharcot viv ádáz ellenségeivel, tűmkor délen és északon, szárazon és vizen felséges uralkodója megszületett: dew- százszorosán akként üli meg ma, amikor király és nemzet egyazon szent- ° séges tempiomban imaáko/ik az Úrhoz húii-link dicsőségéért, győzelméért. Egy vágy. egy érzés, egy fc ivott* Ság, egy gondolat, egy remény. A kt- j rály születésnapja a nemzet ünnepe,cs ezen a nemzeti ünnepen sr.ivvd-lélekkel vesz reszt a király. Együtt ür.ne- i peinek. Király és nemzet ünnepit »napot, amely ma királyi és nemzeti Un-
