Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Pénzes Tímea: Esővers; A bérgyilkos költő szavai (versek)
38 Pénzes Tímea csak az elmúlás bandukol az utcákon. hogyan és merre induljak, ahol nincsen eső és nincsen sár, ahol a zárak és a kulcsok összetartoznak? A bérgyilkos költő szavai akkoriban, amikor még ifjú s zsenge voltam, költő volt a szerelmem, vékonydongájú, merész ember, bérgyilkosnak képzelte magát, de félt megérkezni, mert akkor mindent elronthat, és lőni sem mert. kabátban aludt, mert fázott az érzékeny lelke, álmában nehezen moccanó hullámok előtt térdepelt, nyomomban járt, mint bérgyilkos az áldozatának, nem volt közepe, csak két szélén az omladozó part. együtt öregedtünk a ház előtt a kispadon, de más szerepeket osztott nekünk a sors, a fiatalság nem nekünk való, szögezte le, és kérdéseimre sóhajtva, tétován felelt. éltünk alig bimbózó virága hervadni készül, gyengéden babusgatjuk a régi bizsergést, akkoriban még labirintusban bolyongtunk, és folyton elodáztuk a megérkezést. most, hogy már tényleg öregecskék vagyunk, jó lenne együtt hallgatni, leülni újra a kispadra, érezni, ahogy a holdvilágban dobog, szitál és reá hull az alkonyat zsenge-vén arcunkra.
