Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Hodossy Gyula: Tehetetlenül, mint amikor a vonat (vers)
HODOSSY GYULA Tehetetlenül, mint amikor a vonat „...mint ahogy a vonat sem áll meg.” A vállamra hullott vérvörös falevél kemény télről regél. Alig múlt a nyár, s máris mezei pocokként félsz. Behúzódsz önmagadba, rátalálsz a biztos pontra, nem a lágy részekben, kiszolgáltatva, de a gerincre, rásimulva. Egyre több a falevél, egyre több a félsz, a kérdés, a fájdalmas nyelés. Inkább együtt hullnál, a falevéllel, himbálódzva, alá, a felhő alá, a föld alá, a szenvedély, a kéj alá, a számonkérésen innen, a szerelmen túl, a mardosó lelkiismeret elől. Akaratlanul is, a megmenekülés ösztönös kényszere irányítja döntéseid. Gúzsba kötve, kiszolgáltatva várod a naplementét, s hullsz alá, az Istentől kiszabott, rendezetlen rengetegbe.
/
