Irodalmi Szemle, 2012

2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Vörös István: Jóslástan alapfokon - Kiscsütörtök (regényrészlet)

Jóslástan alapfokon 25 Egy, hogy ne mondjam el a rendőrségen, nőket erőszakolsz meg. És egy, hogy ne mondjam el a nőidnek, hogy impotens vagy. Ok másképp tudják. Nem fognak örülni, ha összeismertetem őket. Honnan tudsz róluk? Két éve figyellek. Szerelmes vagyok beléd. Én is tebeléd. Csak akkor járhatsz velem, ha mindenki más útját kiadod. Ki fogom adni. Addig is ide a két Adyval. Tímeának így aztán elég érdekesen alakult a tanév vége. Két tárgyból is ket­test kapott. Mosolyogva tűrte, hogy Ildi mindent megtesz, ne találkozhasson Bol­dizsárral; belement a játékba, és nem találkozott vele. Ildinek az a tévképzcte tá­madt, hogy Tímea fecsegett ki valamit azon a sétán róla Boldizsárnak, aki vissza­mondta a barátjának, és az hirtelen és előjel nélkül kiábrándult belőle. Pedig csak ez a nagyobb és vadabb viszony emésztette föl az ő papírtüzű sze­relmüket. Boldizsár tehetsége. Ildi egy pillanatban úgy érezte, hogy szerelcmcs lett Boldizsárba, de ezt a gondolatot elhessegette magától, nem akarta megtenni a ba­rátnőjével, hogy clszereti a kedvesét. Semmit sem tudott négyük közül egyikükről sem. Semmit sem tudott a saját lehetőséginek korlátáiról. Tamás megkönnyebbülten fellélegzett, újra sokat sétáltak együtt Boldizsár­ral, aki már nem szólt semmit Tímeáról; Tamás azt hitte, ő is túl van rajta, de Bol­dizsár egyre szerelmesebb lett, a szerelem bclcégett a mondataiba, bármennyit is locsogtak a történelemről, meg az egyelőre még olyan távoli, de azért mégis fenye­gető felvételiről. Boldizsár boldog volt, mert úgy érezte, szeretik egymás Tímeával, és csak a véletlenek napról napra következő láncolata választja el őket, egyáltalán nem végzetesen, inkább csak a napi tréfa szintjén egymástól. Sokat nevettek Ta­mással. Az osztályban Zsolt is bekapcsolódott a társaságukba. így jött el a nyári szü­net. A második a gimnázium alatt. Boldizsár egy kicsit megkönnyebbült. Most már biztos, hogy három hónapig nem látják egymást Tímeával. Jobb így. Majd utána. Addig pihenhetnek egy kicsit az érzései. Úgy kezdett neki a szünetnek, mintha ezek a kínzó és boldog érzelmek is a tantárgyai közé tartoztak volna, és most, hogy a sza­kadozó bőrtáskát és a könyveket félreteszi, félreteheti ezt az illúziót is. Egész nyár­ra elfeledkezett Tímeáról. Vagy ha eszébe jutott, csak bosszankodott önmagán, mi­lyen tehetetlen volt, és mennyire nem használta ki az alkalmat. Remélem, nem ilyen leszek egész életemben. Nem olyan ember, aki hagyja, hogy a lehetőségek el­menjenek mellette. Bár közben nagyon büszke volt erre az elszalasztott lehetőségre, mint a gaz­dag ember, aki a koldusnak egy papírpénzt dobott.

Next

/
Thumbnails
Contents