Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Varga Imre: S a valóm pedig Csak sejti; Válasz a szerkesztőnek; Álomhatársértés; Halálom után is (versek)
Varga Imre versei 15 Álomhatársértés Egyik fogamban lakik egy angyal, Félálmomban kifeszítve a számat Kibúvik s át-átszálldossa szobámat, Majd beburkol tollal meg agyaggal, S e burok telében éjszakázok. Gyöngyszínű és fényes huzatban Egyedül vagy ugató csapatban, Jönnek szűk burkomba az álmok. Pokolban vagyok, épp csontot rágok. Egy faágon le meg föl hintázok. Fölöttem kék föld, s zöld föld alattam. Egyszer egy fenyéren fényt arattam, Hullott az érett idő kaszám alatt Ám két fény-rendem között sötét maradt. Halálom után is Versből versbe s testből újabb testbe Az életvágyad lódít és ez éltet Nógat biztat hogy sose fejezd be S lehet-e születned, ha nincsen véged? Ez sejlik két vers s két én közti csendben Hogy magunkat pusztítva teremtjük Mások? Rám vall a pokluk s a mennyük Mert ők vagyok gyönyörben, rettenetben Ki célba ér, máris ő lett a vesztes Útja-volt emberként mit is teremthet A tér úgy telt, hogy teljében: üres Jelez az élet, de nincsen kinek, Bár míg te élsz, veled él hited: Halálom után is én következek.
