Irodalmi Szemle, 2012
2012/3 - SZEMLE - Németh Zoltán: Létezésgyakorlatok (Varga Imre: Mielőtt kimondaná)
SZEMLE 69 sorát, abban is egy szót: „a pitypang pedig szélbe ereszti / apróka hangjegyeit pörög dili eszti” (Improptu, 1977) - „a pitypang pedig szélbe ereszti / apróka hangjegyeit pörög r. eszti” ( improptu, 2011). Megint csak rendkívül érdekes lenne szembesülni annak a szerzői eljárásnak a mozgatórugóival, amelynek eredményeként a „dili eszti”-ből három és fél évtizeddel később „r. eszti” lett. A Virágos dal 1977-es alcíme - (Szeretőjének job- bulására jegyezve) — a 2011-es virágos dalban a (Villanygitárra) változatra cserélődött. Az 1977-es Levél (írván Hölderlin úr kezével) 2011-re Levél (írván Hölderlin úr kezével) alakra módosult. Az Álomból felriadva „kicsi csillagdából 2011-re „kis csillag” lett. A címadó vers első sorában pusztán egy felsorolás két eleme cserélődött föl: „Óva óvott acéldarabkám kovám előkerül” (1977) - „Óva óvott kovám acéldarabkám előkerül” (2011). Érdekes, hogy a második versszak első sorában, amely az 1977-es változatban szó szerint megegyezik az első versszak első sorával, a 2011-es változat megtartja az eredeti szórendet - viszont a sort záró ige múlt időbe kerül: „Óva óvott acéldarabkám kovám előkerül” (1977) - „Óva óvott acéldarabkám kovám előkerült” (2011). Több kisebb változásra figyelhetünk fel ezen túl a versben: a „megnyitott szádjainkból „föltárult szádjain” lett, a „hajlongó ezüstvirág”-ból „bókoló ezüstvirág”, a „megkonduľ’-ból „meg- zendül”, az „öt fényes csillagocská”-ból „öt csöpp csillagocska”. Az „ezüstvirágom nem világolt” helyett „se hold se nap nem világolt”, az „és megcsiholom a szikrát” helyett „és szikrát ütve tüzet csiholnék” - de más hasonló példákat is lehetne hozni az átírásra. A hatodik versszak a 2011-es változatban például egy teljes sorral lett hoszszabb, mint az 1977- es: „szólt jó Atyám beteget aggot holtat ott lenn elkerüld” (1977) - „járt az ég és föld közt a bölcsőm táncot / s óvott atyám beteget aggot holtat ott lenn elkerüld” (2011). Miért hoztam fel ezeket a példákat? Mert a bevezetőben feltett kérdésre ad választ. Ezek az apró, legtöbb esetben jelentéktelennek tűnő változások arra utalnak, hogy a költő még mindig „élő”, „mozgó” szövegeknek tekinti azokat, s az 1970-es években írott verseit 2011-ben is érvényesnek gondolja. Nem távolítja el magától tehát, nem tekinti egy maga mögött hagyott lírai korszak múltbéli darabjának, hanem - alapos rostálás után, néhány szöveg újraközlését elhagyva - 2011-ben is teljes mértékben érvényesnek érzi azt a versnyelvet, amelyet akkor kialakított. És valóban. Varga Imre 900 oldalas, 1968- tól 2011-ig írt verseket tartalmazó kötetének olvasásakor azzal a talán megdöbbentőnek is nevezhető tapasztalattal szembesülhetünk, hogy még a legkorábbi versei is minden probléma nélkül megjelenhetnének a kortárs magyar irodalmi folyóiratok 75-80%-ában. Az olyan, a korai szakaszra jellemző állapot- rajzok-helyzetdalok, mint például az 1969- ben íródott utolsó nyelés is az elsajátított költői nyelv magabiztos birtoklásáról tanúskodnak: „nyelvem alatt a szem / gömböcskéje / az utolsó nyelés most / Roy Lichtenstein / rajzainak színes / terébe”. A költő olyan versnyelv birtokában volt már az 1960-as évek végén - 1970- es évek közepén, amely a mai napig a kortárs magyar líra egyik érvényes köz
