Irodalmi Szemle, 2012

2012/3 - SZEMLE - Németh Zoltán: Létezésgyakorlatok (Varga Imre: Mielőtt kimondaná)

SZEMLE

67

dal úgy képes visszafelé tekinteni egész eddigi költői életművére, hogy visszatekintése egyúttal előretekintés is az olvasó és az értelmező számára. Igaza van a fülszöveg írójának (minden bizonnyal a felelős szerkesztő Tőzsér Árpádnak), amikor a szerző egy korábbi montázsából Paul Valéryt idézi: „Ami engem illet, bevallom, sokkal jobban érdekel a mű megalkotása, létrehozása, mint maga a mű... Véleményem szerint, az igazi filozófia sem a gondolat tárgyában, hanem magában a gondolati tevékenységben és a működés módjában keresendő.” Cselé- nyi Lászlónak ez a kötete végképp igazolja, hogy munkásságának fő jellemzőit nem feltétlenül az egyes müvek aprólékos elemzésével, a pálya korszakolásával, különféle motívum- és hatáselemzésekkel, vagy életrajzi vonatkozásainak pontos feltárásával írhatjuk le. A Cselé- nyi-írásmód lényege, nagy valószínűséggel, folytonos belső mozgásának, működésének sajátos tennészetében rejlik.

(Madách-Posonium, Pozsony/Bratislava, 2011)

VILCSEK BÉLA

Létezésgyakorlatok

Varga Imre Mielőtt kimondaná című könyvéről

Valódi istenkísértés Varga Imre Mielőtt kimondaná című verseskötete. Mert vajon milyen kifejezést lehetne találni egy 900 oldalas mega-verseskötet kiadására olyan korban, amikor már maga a vers is különlegességnek számit? Valódi istenkísértés azonban azért is, mert gyűjteményes kötetről van szó, s így minden kritikai állítás, amely a Mielőtt kimondaná verseire irányul, végső soron az életmű egészére vonatkoztatható, s ezért akaratlanul, szándékolatlanul is óriásivá növeli a recepció tétjét és hangját.

Varga Imre kötetének szerkezete és filológiai eljárásai egy rendkívül bonyolult hermeneutikai problémát vetnek föl. Érdemes teljes egészében idézni a fülszöveget: „Varga Imre egyberostált verseit tartalmazza a Mielőtt kimondaná című könyv. Ez a versanyag bővebb a válogatásnál, de szükebb, mintha »összegyűjtött« szempontú volna. Ezért itt a hatvanas évek végén s a hetvenes évek elején írt zsengékből is kapunk ízelítőt, de majd’ versesfiizetnyi az eddig csak folyóiratokban közölt újabb temiés is (Rozamunda beírásai cikluscím alatt). Noha a régi kötetek szerkezete ebben az összeállításban többnyire megmaradt, az irodalompolitikai szempontokból megcsonkított, cenzúrázott verseket a szerző helyreállította, s ahol szükséges volt, a hibásnak talált sorokat is átírta, kijavította. így ez a könyv egyszerre lesz régi és új is. Nyugtázás és (újra)fölfedezés.” Mindez azt jelenti, hogy a kötet megjeleníti, de egyúttal el is mossa az idő által elkülönített horizontokat, s így valódi hermeneutikai problémát jelent, hogy vajon a történetiség mely szegmensébe helyezzük a könyvben napvilágot látott verseket. Az átírásnak ez a jellegzetesen posztmodem aktusa így elbi- zonytalanít a kötet és a benne található versek státusát illetően, hogy tehát például a kötet első felét kitevő szövegeket vajon az 1970-1980-as évek horizontjában szükséges-e értelmeznünk, vagy pe-