Irodalmi Szemle, 2012
2012/3 - IRODALMI SZEMLE - Kőrössi P. József: Józsi és Juci (novella)
Józsi és Juci 21 Hamuszerü anyagban, száraz, mészszemcsés malterporban fekszik most Józsi meg Juci a ház tövében, egymásba most már biztosan beleszeretve. Oda szoktam télen üríteni a hamut, ami nyáron a malter omladékával keveredik, porhanyós, hamuszerü, macskahúgyos. Ignác a felismerhetetlenségig magabiztos, az ablakból nézem, látom is mindhármukat. Odamegy hozzá, körbeszagolja Ignác Jucit. Józsi kicsit odébb, de valahogy, legalábbis pozícióját megítélve, mégiscsak közelebb húzódzkodik. Juci mintha bam- bulna, de érdekli a dolog, érdekli öt Józsi, érdekli Ignác is, érdekli a kora nyári napsütés, a kandúrhúgy. Juci ásít. Józsi is ásít, Ignác nem ásít. Most már biztosan elkapja Jucit. Józsi még mindig ásít, már megint. Legfeljebb belül harcol, ha még mindig ásít is, nem adta meg magát. Szemmel követi az egymásnak udvarlókat, akik között ősellenség is van legalább egy, Juci nem az. Ignác elöl és hátul szagol, Juci hátsó két lábával feldúcolja a testét, s ők ketten, Juci és Ignác, mint a nyuszik, gyorsan egymásba esnek. Inkább Ignác Jucinak. Ignác baszni látszik. Tépi, karmolja, nyögted Jucit, Juci pofáját inkább nem látom, nem láttam. Józsi hörög, nyáladzik, köhög, taknyoz, kandúrmozdulatai is vannak, és persze lát, egyszer nyújtózkodik is, rövidet. Aztán fölpúposodik a háta, domborít, mintha homorítana. * * * Ketten néztük végig Juci szerelembe esését, Józsi, meg én, meséli Tajti. * * * Nem sokkal később Józsi kimúlt. Juci szerelembe esésének tapasztalata végzett vele, semmiképpen sem valami más. Én legalábbis, Tajti, így gondolom. A Fórumot hanyagolni kezdte Józsi, érkezésemet nem üdvözölte, pedig kiszámítható, pontosan érkező tanú voltam mindig. Juci félévente legalább egyszer kiállt az utca felőli terasz előtti üvegfal elé, szaglott, hívogatott, villogtatott, meg se kellett lesnem, láthatóvá tette magát. Kandúrok gyűltek rá, mint cukros vízre a legyek. Az is volt nálam nyáron a tornácon, mérgezett cukros vízben légy. Menjetek innen! - kiáltottam még az Ignác előtti történetben Juci szűzteste mellett a beüvegezett tornácra kiállva, mesélte évekkel később Tajti. - Ez egy tisztességes ház! — Nagyot lendítettem mind a két karommal előrefelé, kicsit részegen, Józsit mentve, akinek férfíatlan viselkedése már jóval előbb, ha észrevetted volna, árulkodott. A többi kandúr eltűnt, Juci, a gyermek, megúszta akkor egyszer. * * * Máskor meg, még Juci története előtt kaptam rajta Józsit kora reggel a konyhai nagyasztalon. Családi reggelink előtt hiába terelgettem volna, menni nem akart. Nyalogatta magát, tisztálkodott, nézett a semmibe, és a mancsába is mintha bele
