Irodalmi Szemle, 2012
2012/3 - IRODALMI SZEMLE - Kőrössi P. József: Józsi és Juci (novella)
KŐRÖSSI P. JÓZSEF Józsi és Juci Sáska Gézának és Túri Áginak Juci kölyökként került a szenilis Józsi mellé. Tudatosan választottam ki Jucit, menyasszony, aztán feleség lesz, gondoskodom róla, gondoltam, gondoskodom Józsiról, apa Józsi, anya Juci lesz, Juci eszköz ahhoz, hogy Józsi legjobb tulajdonságait az utódjaiban tovább vigyem. Mindketten feketék, fehér nyakkendővel, Juci az edény, kizárólag a Józsié. Amikor a házhoz került, kölyök sem volt még, puha kis vakarák, aki nem kell senkinek, szopnia nem volt kitől, a cumit nem akarta felismerni, valahogy, nem is emlékszik Tajti, Juci mégis megmaradt. Józsi érdeklődését kezdetben Juci különösebben nem keltette fel, meg sem szagolta, aztán egyszer csak mégis, akkor, amikor Juci szaglani kezdett őutána, Józsi után. Kandúrokra nem jellemző módon ta- nítgatta Józsi Jucit, visszaszagoltatta magát Józsi Jucival. A bakmacska idejekorán kezdi el használni a szukát itt falun, ahol élek. Ha városból hozod is, parasztmacska lesz mindenestül, ha elegánsabb mozgású, akkor is, paraszt bakmacska. Alig néhány hetesen követni kezdte Juci Józsit, köztük nyolc év. A közösségi kukák felé, amelyeket a falu buszfordulójában állítottak fel azok számára, akik a kukadíjat nem tudták, vagy nem akarták megfizetni, egymás mögött ruganyoztak, a nagy Józsi elől, mögötte az apróka Juci. Nap, mint nap jártak fórumozni a Fórumra. A falu macskái, hétvégeken is ebben az órában, kora délelőtt odajártak, majd délután is, egy-másfél óra múlva pedig vissza. Mindig Józsi ment elől, méltóságteljes, öreges, mégis ruganyos farmozdulatokkal húzta magát fölfelé, engedte magát dombnak lefelé, vitte és visszahozta a kötelesség, mögötte a többi. Juci, harmadannyi termettel közvetlen mögötte, Józsi árnyékaként, leendő szukaként, hisz ő már mindjárt anya, vagyis hát lehetőség. Naponta kétszer tették meg a százötvenkétszáz métert, visszafelé is Józsi elől, mögötte Juci, aztán a többi. Na mi van? Megvolt a Fórum? - kérdezte Józsitól naponta kétszer, délelőtt és kora este Tajti. Jucira oda se figyelt. Haszontalan kérdések voltak, bosszantani akarással. Józsit azzal, hogy megszólitotta, Jucit azzal, hogy észre sem vette; Juci érezhette, hogy nem figyel rá senki. Bevárták Tajti érkezését a kapu előtt, kerítést csak azért se másztak. Városi macskák falun, ki-, majd betelepítettek, hozzák a fórumot. Juci egyszerre csak, ha nem is váratlanul, a dolgok rendje mentén felnőtt, megtanult fára mászni. Nem mintha ehhez Józsira is szüksége lett volna, de Józsi mégis azzal büszkélkedett, hogy fára mászni tanítja Jucit. Juci is elégedett volt a saját teljesít
