Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Markó Béla: A legfőbb hatósághoz (vers)
Irodalmi szemle MARKÓ BÉLA A legfőbb hatósághoz Mint apró szürke kamerák, verebek forognak az ágakon, zümmögő méhek rögzítik lépéseimet, azt mondják, mindent tudsz rólam, nem akarom, hogy vigyázz reám, Istenem! Bekameráztad az életemet, nem akarom, hogy lásd, amit teszek. Röpködnek körülöttem besúgóid, angyalaid nap mint nap jegyzetelnek már az Édenkert óta, Adám és Éva szexbotránya máig izgalomba hozza teremtményeidet, hol vannak mikrochipjeid? Melyik hangyádban törik recsegve-ropogva darabokra a szerkezet, ha rátaposok? Borzolódik a margaréta puha bársonya, mint a szivacsba burkolt mikrofonok, ne figyelj engem! Ne nézz, ne hallgass! Soha nem vagyok egyedül, mindig velem vagy, elküldted hozzám egyetlen fiadat, hogy kilessc bűneimet? Szemek csillognak mindenütt, parányi antennák fénylenek, darazsak fullánkja, sündisznók tüskéje éjjel-nappal remeg, miért nem bízol bennem, miért nem hagysz magamra, miért figyeltetsz, miért vagy ott, amikor behúzzuk a függönyt és kiáltozva egymásnak esünk?
