Irodalmi Szemle, 2012

2012/2 - SAJÁTOSSÁGOK, IDENTITÁS - Szalay Zoltán: Szagok börtöne (Bodor Ádám: Verhovina madarai)

76

Szalay Zoltán

Gledinből, a javítóból vesz magához, hogy a védenceivé fogadja őket. így kerül hozzá Adam is, akit fiává fogad, s aki a legtöbb szövegben mint elbeszélő jelenik meg. Anatol Korkodus Jablonska Poljana legfőbb tekintélye, s az ő eltűnésével gyorsul fel a helyi közösség szétesése. Már a regény első mondata („Két héttel azelőtt, hogy nevelőapámat, Anatol Korkodus brigadérost letartóztatták, megajándékozott egy vadonatúj Stihl láncfűrésszel”, 5.) előrevetíti Anatol Korkodus bukását - letartóztatását hamarosan meggyilkolása követi. Anatol Korkodus pusztulásának fejezete (8. Klara Burszen kisasszony) a regény egyik csúcspontja, hangulatában kissé Az utolsó szivar az Arabs szürkénél című Krúdy-elbeszélésre emlékeztet. Anatol Korkodus halála után felbomlik a szigorú helyi hierarchia, Edmund Pochoriles fogadós nem tudja betölteni a brigadéros halála után keletkezett űrt.

A Verhovina madarai tizenhárom fejezetébe megszámlálhatatlanul sok csodás történet fér bele. A minden határt túllépőén parázna Ambrozi pópa, a könnycseppekkel gyermekeket feltámasztó Nika Karanika vagy az apró süketnéma Roswitha története egyszerre mágikusak és szélsőségesen abszurdak. Az egyik legfontosabb történet Klara Burszen kisasszonyé, aki egy magyar katonatisztre vár Jablonska Poljanán, akinek egyszer el kell érte jönnie, s a kedvéért magyarul tanul. A környéken azonban már senki nem tud magyarul, csak néhány kallódó könyv maradt, s ezekből olvasnak fel Klara Burszen kisasszonynak Anatol Korkodus fiai. S ebből megértjük, hogy ezek a történetek valami idegen, elfelejtett nyelven íródtak, még véletlenül sem a mi magyar nyelvünkön: ez a nyelv egyedül Verhovina nyelve, s ahogy szép lassan kiveszik mindenki, aki ezt a nyelvet beszéli, ennek a világnak minden nyoma eltűnik.

(Magvető, Budapest, 2011)

3D>html< (végtelen könyv), maratás papíron, 2010. Fotó: Marko Horban