Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - IRODALMI SZEMLE - Vişniec, Matei: K. úr szabad (regényrészlet, László Szabolcs fordítása)
44 Matei Vi§niec Fabius odanyújtott Kosef J.-nek egy maroknyi tökmagot. — Kérem, vegyen csak. Kosef J. nem utasította vissza. Szörnyen éhes volt, és ebben az állapotban bármit megevett volna. Legszívesebben berohant volna a zöldségeskert közepébe, hogy megtömje a zsebét borsóval, de valamilyen ismeretlen okból szégyellte magát. — Nézze meg az ember ezeket a mihaszna lókötőket — dörmögte ismét az öreg fegyőr nem csináltak semmit reggel óta. Csak a hasukat tömték egész nap. Csak a bendőjükre gondolnak, semmi másra. Kosef J. hirtelen elpirult, keze megállt félúton a levegőben. Sikerült még kiköpni a tökmaghéjakat, és aztán tátva maradt a szája, mint aki arra vár, hogy valami külső erő juttasson levegőt a tüdejébe. Vajon Franz Hoss burkolt szemrehányásként mondta ezt? — Kár, hogy vasárnap van — mondta Fabius, és hosszasan Kosef J.-re nézett, de ez egyáltalán nem értette a látszólag hozzá intézett mondatot. Egy ideig mindhárman hallgattak. A felhők közötti rés kezdett eltűnni Franz Hoss nagy sajnálatára. Amikor pedig az utolsó napsugarat is elvágták a gyülekező felhőrétegek, az öreg fegyőr talpra ugrott, és elrikkantotta a vezényszót. A foglyok azonnal felsorakoztak. Közeledett a vacsoraidő, és mindannyian várták, hogy visz- szatérjenek a börtönbe. — Ez van - adta meg Fabius Kosef J.-nek a végszót egy olyan beszélgetéshez, amely valójában meg sem történt. A foglyok menetoszlopba rendeződve elindultak. Franz Hoss megszakítás nélkül ordibált, osztogatta egymás után a parancsokat és a vaskos szitkokat. Fabius kirázta szakállából a tökmaghéjakat, és ő is elindult Franz Hoss után. Kosef J. egyszerre csak kimondhatatlanul egyedül érezte magát. Valami súlyos és nyomasztó magány kerítette hatalmába, és ez kibírhatatlan szomorúságot okozott neki. Soha életében nem érezte magát ennyire elhagyatottan és tanácstalanul. Egész lényét egymásnak ellentmondó ösztönök és indítékok ostromolták, míg végül Kosef J. a legtermészetesebb hajlamnak engedett. Eldöntötte, hogy visszamegy a cellájába, és megvárja ő is a vacsorát. Futásnak eredt, hogy utolérje a menetelő foglyokat. László Szabolcs fordítása
