Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: A tél árnyalatai; A mozdulatok (versek)
GÁL SÁNDOR A tél árnyalatai 1 hóval fedett udvar korai sötétség derengése a diófák magánya rávetül a fagyos nyugalomra mindezt a tél árnyalatának is nevezhetném amely mögött alig hallható hangok hullámait terelgeti az érzékelhető szél tűnő áramlása valódi a látvány s annak visszaverődése a tudatban lehet hogy a béke s a képzelet határtalansága a pillanat szépsége és hogy mindez újra és újra megélhető 2 szeretem a hóesést s benne a tájat ott lenni a fehér és tiszta kristály-világban — szeretem benne a nappalt és szeretem benne az éjszakát amikor a fák gallyait megroppantj a a tél különös mennyei rianások szaggatják sokfelé az éjszakát táncolnak benne csilló havak meg a fenyvesek ózona és az áradó gyantaillat
/
