Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - SZEMLE - Szalay Zoltán: Szöveg által, homályosan (Tőzsér Árpád: Faustus Pozsonyban)
84 SZEMLE kritika éppen a napló lehetne, műveli is a naplókritikát, ami persze nem azonos a kritikai naplóval, sokkal inkább emlékeztet Tőzsér Árpádnak azon közlésére, hogy ha nem olvas, akkor többnyire nem is ír: „Sem verset, sem mást.” De arról is szól a könyvében a szerző, hogy egy alkalommal gyűlölettel nézte a saját könyvtárát, mert úgy érezte, a könyvek eltakarják valós (érzéki) élményeit. „Rám omlottak a nyelvi konstrukcióim, sőt: lehet, hogy a romok alatt már nincs is senki.” S itt meg kell hazudtolnom Tőzsér Árpádot: az Érzékek csőcselékét, a tőzséri „naplók naplóját” nyelvi konstrukciók uralják és alattuk, a könyv szövegében, az eleven ember, a költő arcéle rajzolódik ki. (Kalligram, Pozsony, 2011) BÁNYAI JÁNOS Szöveg által, homályosan Tőzsér Árpád Faustus Pozsonyban című kötetéről Tőzsér Árpád szövegember — szövegen keresztül gondolkodik, cselekszik, lélegzik, létezik: ez egészen egyértelmű minden egyes megnyilvánulásából, hiszen minduntalan szövegekhez képest határoz meg mindent, saját magát is beleértve. Tőzsér Árpád vágyember. A szöveg nála ugyanis mindig vágy - a határátlépés óhajtása. A világból való kilépés kulcsa, s egyúttal a valóságba való belépésé. Van ebben némi - csüggedőfélben lévő, de kitartó — romantika, ebben a vágyban: vissza kell kapnunk a bizonyosságokat, hogy újra élni tudjunk. Hogy újra — a magunkénak - érezhessük aőbbi kifejezésemet: a határátlépő képességeinkkel együtt visszatér majd a költészet tekintélye is” (A hiányzó karácsonyi angyalról. A 75 éves Tőzsér Árpáddal Molnár Judit beszélget, 165.). A Faustus Pozsonyban Tőzsér Árpádja valahol a költő és a naplóíró között áll, s megkockáztatható, hogy még sokkal - vagy talán: másképp — bensőségesebb, mint amazok. A kudarc azonban, mint máshol is, itt is a szöveg homályában rejlik, ami nem tár fel semmilyen végérvényes igazságot. Ez a kudarc vezet el azonban a vershez, a művészethez magához. „Erőltettem a szememet a hetvenötödik születésnapomon, hogy háromszor huszonöt évesen már csak meglátok valamit az igazságból, de nemigen láttam világosabban, mint fiatalkoromban. S talán nem is baj: a vers, azt hiszem, inkább homályból születik, mintsem igazságból” (Faustus Pozsonyban. Tőzsér Árpáddal Bedecs László beszélget, 133.). Tőzsér Árpád könyvember — ezt már saját maga mondja magáról, A Könyvember. Öninterjú: fényképek által — színről színre című írásában. „A könyv maga is csak keret, tükör, amely által homályosan látjuk — a szerzőt. S a szerzőben homályosan tükröződő világot” (94.). Nem ez az egyetlen öninterjú a kötetben: A költő kérdez — a költő felel című szövegben a Knižná revue című szlovák irodalmi lap kérésére faggatja önmagát. „Az öninterjú műfaja nem ismeretlen az irodalomban, így persze akarva, nem akarva egy kis önironikus felhangot kap a dolog. De azért megpróbálhatom, remélem, hogy közben nem kapok skizofréniát” - kezdi, némileg mentegetőzve, az öninterjúzást Tőzsér. Egyetérthetünk a megállapitásá-
