Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - VILÁG, IRODALOM - Pavlov, Oleg: Egyházi elbeszélés (Gyürky Katalin fordításában)
Egyházi elbeszélés 57 Amikor az ünnepek után ismét munkába állt és megérkezett a hullaszállító, nem találták a testet - az ismeretlen testét. A hullaház jégbarlangjában a betonpriccs csupasz volt, s csak a fehér, halotti verejtékkel átitatott lepedővel volt a sötétben letakarva. Ezt a priccset és lepedőt felismerték az őrök, akik saját kezükkel rakták ide az ismeretlen ember testét, beburkolózva, nehogy megfertőződjenek. Csak ezt a testet kellett őrizni a hullaházban. Senki más nem halt meg a kórházban az ünnepek alatt, mintha ezzel is beletörődtek volna abba, hogy az őrök, akik azon az éjszakán is csak egyszer mentek le a pincébe, be se néznek a hullaházba: így nem lehetett tudni, hogy a hulla pontosan mikor is tűnt el. Csakhogy a kövezett ajtóról, amely a kórház udvaráról az alagsorba vezetett, kiderült, hogy már egy éve nem volt bezárva, így a hívásra kiérkező rendőrség csak magát a rablás tényét tudta megállapítani. A hajléktalan hullájának elrablása a hullaházból - ez maga volt a csoda, amelyet azon frissiben közzétettek a fővárosi lapokban, és elborzadva olvasta egész Moszkva. De a következő napon erre már senki sem emlékezett, csak maga a kórház, ahol a főorvos utasítására szélnek eresztették a hanyag őrséget, a hullaház ajtajára pedig zárat szereltek. Gyiirky Katalin fordítása PAVLOV, OLEG: 1970-ben született orosz prózaíró. Gonosz egylábú
