Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Kitágult nap II. A nolai (naplójegyzetek)
22 Gál Sándor tít, mint teremt. Dögvész, sáskajárás, aszályok, háborúk - tele van a Biblia az Istenúr bosszújával az ember állítólagos bűneinek megtorlása okán. (Akit ugye jókedvében saját képére és hasonlóságára maga teremtett...) A nolai ezzel a „megtorlás Istenével” állítja szembe a „Mindenségteremtőt”. A bibliai pusztulást és pusztítást hordozó, Vatikán által kanonizált hatalommal szembe a maga igazát. Ám igazának elfogadtatására G. Brúnónak a maga korában semmi esélye sem volt. (Ma talán lehetne?) így aztán megrakták számára az „isteni máglyát” - ma is ennek tüzénél melegszik az űri hidegtől való örök félelmében az élő emberiség egyharmada. Bizony mondom, látható a mögöttünk elmaradt idő: hogy mennyi érdemtelent avattak szentté, s hogy mennyi érdemest pusztítottak el az O nevében... 6 Gyanítom, hogy minden mítosszal, teremtéselmélettel, ősrobbanással stb. szemben a brunói „kettős igazság” egymás-mellett-volta a leglogikusabb, leghihetőbb, vagy legelfogadhatóbb teremtéselmélet, vagy ha úgy tetszik, teremtéstan. Mert a nolai a maga Istenét hatványozott hatalommal ruházta fel, s ezt a sokkal nagyobb, világokat teremteni képes Urat a Vatikán hatalmasai képtelenek voltak el- és befogadni. Feltehetően nem is tehették meg ezt, mert akkor a kereszténység alapja, az Ó- és az Újszövetség értelmét vesztette volna... 7 Biztos vagyok benne, hogy a leggyönyörűbb elképzelést a Mindenség Uráról és Teremtőjéről G. Bruno fogalmazta meg, kinyitván egy lehetséges űri menekülési útvonalat az emberiség számára — a Mennyei Vereckei Hágót. Ma már az átkelésre volna is némi esély, de a megérkezés egy űrbéli „Kárpát-medencébe” - az teljesen bizonytalan... Nem is szólva a visszatérésről - mert hogy hova?... 8 íme a Mindenség Rendje — Istené? — s az én könyvtáram e-földi rendetlenségének egyidejűsége... Hogy újra itt ülök az estéli íróasztalnál, és folytatom azt, ami - végül is - folytathatatlan és lezárhatatlan. Mert - s ezt is G. Bruno mondja - . .a halál nem egyéb, mint a fölbomlás”. A mindenségé, az isteneké, vagy az emberé - egyre megy. Nem is fontos foglalkozni vele; csak azért írtam le valamit belőle, hogy megmaradjon egy gondolat, vagy egy pillanat a „fölbomlás” és az „átalakulás” evolúciójában, ami ebben az egész cselekvésben magát a létezést jelenti. A cselekvést, ebben a kitágult napban! Az Istennel pedig az a baj továbbra is, hogy nem tudja önmagát meghatározni!
