Irodalmi Szemle, 2012

2012/12 - IRODALMI SZEMLE - Tőzsér Árpád: Horror vacui (naplójegyzetek)

Horror vacui 9 még annyit: „szétkujtorognak” - jut eszembe egyetlen szó József Attila valamelyik verséből, s felépítek rá, „rekomponálok” hozzá, gondolatban, egy egész virtuális verset, amely természetesen egyáltalán nem lesz azonos JA Szonettkoszorújáva\ (később kinyomozom, hogy erről a műről van szó), de a lényeg nem is az ilyenfaj­ta pontosság, hanem az a műélvezet, amelyben közben nekem, a „dilettánsnak”, a részletek élvezőjének részem van. Más: a Trójában nem lesz háborúi máig sem si­került elolvasnom (egyszerűen nem lehet megkapni, nem lehet hozzáférni), de Szerb Antal olyan mesterien idéz belőle („Nincs többé méter, gramm és mérföld. Csak Heléna lépte, Heléna könyöke, Heléna pillantása és Heléna hangja; járásának dallama méri a szeleket”), hogy a mű lapjaira képzelem nemcsak Homérosz Trója- történetét, hanem Shakespeare dikcióját is, s élvezem, amit elképzelek róla. Azt hi­szem, az irodalomtörténeteiben nagyrészt Szerb is a saját képzeletét, vízióját írja le egy-egy szerzőről, s csak kisebb részben a pozitivista mérlegelései eredményeit. (Egyébként nem fogna mellé olyan gyakran: Joyce, Huxley, Garnett, Powis!) S valószínűleg az idézetei is inkább a képzeletével kompatibilisek, s csak kevésbé magukkal a művekkel. Január 17. Az Alföld egyre vékonyabb. Lassan elfogy, mint az Egy gondolat bánt engemet gyertyaszála. De azért még így is sok minden van benne. Tolnai Ottó pár szöve­ge megtölti, mint Jézus öt hala a bibliai négyezer ember gyomrát. Ha a teafőző to­jás a címe annak a terjedelmes, frenetikus humorú és hatású versezetnek, amely ilyen banalitással kezdődik: „Képzeld szőlővel / Szőlővel ette a főtt kukoricát.” Aztán ezekbe a banalitásokba valahogyan mégis belekerül szinte a fél teremtés. (Az a másik fél, amelyik a Shakespeare-drámákból kimaradt. Vö.: Petőfi Shakepeare- ről.) - Mostanában sokszor átkozom a sorsot, hogy Tolnaival kell a Kossuth-díj rajt­vonalához állnom. Bcrtók Laci meg Bodor Ádám biztos befutó, velük nincs is ba­jom, engem összevetni valószínűleg Tolnaival fognak (mint „határon túlival”), s nem kétséges, ki marad alul. Ha bizottsági tag volnék, én magam is Tolnaira sza­vaznék. Saját magammal szemben is. 2 Egyik identitásból a Másikba Január 18. Olvasom alacsonyabb hőmérsékletét. Tíz emberből kilenc valószínűleg nem tudja, hol van Zabar. Én vagyok a tizedik, én tudom, hol van. Nógrádi kis falu az Istenmezejét és Rimaszombatot összekötő képzeletbeli egyenesen. Az újságíró azt írja a településről, hogy már csak nyugdíjasok és munkanélküli cigányok lakják. Mint Péterfalát, a szülőfalumat, amely egyébként Zabartól hét-nyolc kilométerre le­het, az országhatár túloldalán, ugyanazon az egyenesen. S a megélhetés, a szociális helyzet itt is, ott is ugyanaz. A föld, a legelők elértéktelenedtek, a földművelés, il­

Next

/
Thumbnails
Contents