Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - IRODALOM, TÖRTÉNET - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák. -I.A szöveg, mint alibi 1. (tanulmány Szegedi Lőrinc Theophania)
58 Száz Pál A magyar drámatörténet későbbi időszakainak néhány különleges, ám elfeledett darabja továbbra is a próbálkozás és kísérletezés terméke - és mindig a mainstream mellett létezik, és felejtődik el. Ennek a — kis túlzással - alternatívnak mondható drámatörténetnek a szövegeiből válogat a jelen sorozat is. Hiszen az iskoladrámák korában az előírásos biblikus vagy római történelmi témáktól eltérő témájú darabok - a világi és komikus, mint például a Toronyos Péter, a Kocsonya Mihály házassága, vagy az antik mitológiát felhasználó, azt kifigurázó Bacchus - ugyanúgy az altemativitást képviselték, mint a polgári drámával szemben az avantgárd próbálkozások (Remenyik Sándor, Barta Sándor, Déry Tibor, Mácza János), vagy a Kalmár és Tengésszel sikeressé váló romantikus szerzőnk, Czakó Zsigmond elfeledett Leonája, vagy Mészöly Miklós két betiltott darabja {Az ablakmosó; Bunker). Mindenképpen olyan szövegekről van szó, melyek — mondjuk így - megelőzték komkat, hiszen a színház nem tudott velük mit kezdeni. Természetesen nem kell tökéletes szövegre számítnunk (ez persze önmagában semmit nem jelent, hiszen a Shakespeare-darabok sem tökéletesek), inkább olyanokra, ahol a dramaturgiai ügyetlenségek korántsem kijavíthatatlanok, és a szöveg szuggeszti- vitása, a dráma világa, a szöveg poétikai és dramatikus adottságai pedig színházi és emberi szempontból kiaknázhatok. A sorozat elemzéseinek elsődleges célja megtalálni a holt szöveg köldökzsinórját, vagyis azt a megközelítést, olvasatot, hatásmechanizmust, dekódolást, aminek segítségével a szöveg feléleszthető. A kortárs színházban már aligha merülhet fel annak kérdése, hogy egy szöveg színre vihető-e, „még a telefonkönyvet is színre lehet vinni” — mondják. Ezek az elemzések a szöveg élőségét, altemativitását keresik, így olyan — kísérleti, alternativ - színházi közelítésmódot, eszközhasználatot követelnek, amely túlmegy a hagyományossá vált kisrealizmus keretein. A cím plágium: a Magyar Narancs néhány évvel ezelőtti Elsüllyedt szerzők című sorozatára utal, amelyben mára elfeledett, ám értékes írói életművek kerültek bemutatásra. Az Elsüllyedt drámáik sorozatának - sokszor terjedelmi okokból megcsonkított - elemzései természetesen képtelenek pótolni az emlitett hiányt (adósságot?). Célját viszont már a „kulturális tudattalanunk” irányába kiváltott legjelentéktelenebb figyelem- felkeltés esetén is elérte. I. A szöveg mint alibi 1. Szegedi Lőrinc: Theophania Szegedi Lőrinc Theophaniá/u naiv. didaktikus és befejezetlen. (És mindez nagyon.) Ez a szöveg hcirom olyan bűne, ami miatt valószínűleg még a közeljövőben is a papír börtönében marad. Ami azonban jobbról bűnnek látszik, az balról erénynek tűnhet. A szöveg I. Tények és kutatás Szegedi Lőrinc Theophaniája (pontos címén: Theophania, az az isteni meg ielenes. Wy es igen szép comoedia a mi első atyainknac allapattyárol es az emberi tiszteknec ren-
