Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - KÍVÜL BENT - Csicsay Alajos: Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén IV. (tanulmány)
Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén 53 Azért, hogy a nacionalizmus végül is sovinizmusba torkollik, a politikusokat szokás kárhoztatni. Ki ne ismerné az ilyen megjegyzéseket: Mi, egyszerű polgárok, békésen megférünk egymással, de a politikusok mindent elrontanak. Ők szítják közöttünk a gyűlölködést. Hát ez bizony nem igaz. A másság iránti bizalmatlanság, a tőle való viszolygás, ellenérzés, mi több, a gyűlölet is - mint egzisztenciális érdek - velünk született hajlam, sőt tulajdonság, amely bennünk lappang, és a közösségekben generalizálódva időnként felerősödik. S ebből húznak hasznot a politikusok, mondván, az a kötelességük, hogy népük, nemzetük érdekeit képviseljék. Ezzel érveltek és e szerint cselekedtek a 19. századi Magyarország politikusai és a 20. század elején Masaryk és munkatársai is. Kovács Endre munkásságának elemzésével indítottuk okfejtésünket, úgy illő hát, hogy az ő figyelmeztető gondolataival fejezzük azt be: „Mindenkor tanulságos lesz a történész számára a cseh példa. Láttuk munkánk során, hogy Kollár és Palac- ký óta élt a cseh szellemi életben a herderi humanizmus eszménye. Masaryk is ennek jegyében írta történetfílozófiai munkáit és kereste a cseh történelem értelmét. [...] Ismét azt mondhatnók: mennyi tapasztalat egy öreg emberben, és mire használta e tapasztalatait? Látta-e az egyoldalú nemzeti elv felállításának veszedelmét, a cseh kísérlet várható kudarcát? [...] ...hihette-e, hogy a németek belenyugszanak abba, hogy cseh uralom alatt éljenek? [...] Masaryk nem tiltakozott amiatt, hogy a magyar nagybirtokok felparcellázása során a magyar lakosságot kisemmizzék, de egymillió koronát adott egy magyar tudományos társaság céljaira. Munkatársai, köztük is utóda, az állam irányításában kulcshelyzettel bíró Beneš, idáig sem mentek el. A megoldatlan nemzetiségi kérdés súlyára csak akkor döbbentek rá, amikor a német fasizmus már a kapuk előtt állott. [...] Az egymással vitázó kelet-európai nemzetek nem kerülhették el a tragédiát, mely végül is közös szenvedés okozója lett” (Szemben a történelemmel, i. m., 551., 552., 553.). Valakik egyszer, a 19. század közepén - igaz, más vonatkozásban - azt írták, „Kísértet járja be Európát.” A kísértetek pedig sajnos, azóta sem haltak ki, sőt, egyre sokfélébbek lettek, és már nemcsak Európát, hanem az egész világot bejárják. Andalúzia, tollrajr, 2010
