Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - KÍVÜL BENT - Csicsay Alajos: Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén IV. (tanulmány)
50 Csicsay Alajos szakváltás, i. m., 102.). Az irodalmárok, élükön a magyarellenes Pražákkal, azt magyarázták az erős nemzeti érzéstől áthatott fiataloknak, hogy a szlovák nyelv a cseh- nek csak egy tájnyelve. „Chaloupecký pedig felállította a nagy vihart keltő elméletét arról, hogy Közép-Szlovákia a XIII. századig senki földje volt, kétségbe vonva ezzel, a szlovák lakosság autochtón jellegét ezen a tájon. [...] Brünnben fellépett az ambiciózus fiatal docens, Josef Macűrek, aki A magyarok és a magyar állam története című munkájában azt bizonygatta, hogy a magyar történelem teljesen szlávok műve” (Korszakváltás, i. m., 102.). Tehát helyben vagyunk. Nyomára akadtunk Ma- saryk megtévesztő történelemszemlélete hirdetőinek, amely szemléletet valóságként csempészett bele Wilson amerikai elnöknek már 1918. augusztus 31-én küldött memorandumába is. Emigrációja alatt Masaryk lépten-nyomon hangoztatta a magyarok szlovákokra gyakorolt ezeréves elnyomásának tételét. Csakhogy erről meg kellett győzni a szlovák fiatalokat is, akikben „...az ellenszenv és a hagyományos ragaszkodás váltotta egymást vagy fonódott össze” (Korszakváltás, i. m., 103.). Ez nem is tűnt nehéz feladatnak, csak az egyensúlyt kellett átbillenteni az ellenszenv javára. A mai viszonyok tanúskodhatnak róla, hogy a terv megvalósítása túl jól sikerült. A pozsonyi cseh tanárok tehát kitűnőre vizsgáztak. Dicséretére váljon Kovács Endrének, hogy azoknak a nevét, akikkel személyes problémái akadtak, legtöbb esetben nem írja le, viszont azokat, akik olyan tetteket követtek el, amelyek a nemzetiségeket egymás ellen hangolták, mint például a cseh tanárokat, megnevezi. Ugyanúgy a magyar politikusokat is. Néhány példa a Szemben a történelemmel című munkájából: „A soviniszta politika klasszikus szobrát arról a Grünwald Béláról kellene megfaragni, aki Zólyom megye alispánjaként elfogadtatta megyéjével a Matica feloszlatásának tervét... [...] Bánffy Dezső állítja fel a miniszterelnökségen a »nemzetiségi ügyosztályit. Az ő idejében indul meg a helységnevek magyarosítása” (Kovács Endre: Szemben a történelemmel. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1977, 485. és 487.). Az Apponyi Albertról elnevezett 1907: XXVII. te.- t pedig részletesen taglalja. Ezeket szinte egy az egyben mi, szlovákiai magyarok kaptuk vissza a második világháború után - kamatostul. „A szlovák és a cseh elem [...] nem vegyült össze, vegyes házasságok is ritkaságnak számítottak” (Korszak\>áltás, i. m., 104.). Vlado dementis házassága egy cseh nővel országos hírré vált. Viszont a Szlovákiában letelepedett cseh légiósokat mintha szándékosan feláldozták volna. Római mintára földtulajdonnal jutalmazták meg őket. Ehhez viszont földreformot kellett végrehajtani, aminek lefolyása ma már elég jól ismert. Azonban vannak olyan dolgok, amelyek vagy elkerülték a figyelmünket, vagy korán feledésbe merültek. Nézzük, hogyan látta ezeket e kor tanúja! „A csehek földreformot hajtottak végre, parcellázták a 300 kát. holdon felüli földbirtokokat, ám az így juttatott egymilliónál nagyobb hektárterületekből a magyar parasztságot egyszerűen kifelejtették. Az ún. maradékbirtokokat cseh és szlovák telepeseknek osztották ki, így a színtiszta etnikumú magyar területeket (ahol korábban magyar tulajdonú nagybirtok terült el) megszakították a cseh és szlovák
