Irodalmi Szemle, 2012

2012/11 - KÍVÜL BENT - Tóth László: Kívül bent, avagy Régi-új s újabb futamok (hollétről, irodalomról, halálról, irracionalitásról) (naplójegyzetek)

Kívül bent, avagy Régi-új s újabb futamok...

35

agyam, valahányszor azt hallom - főleg amerikai - filmekben, azt olvasom másutt valaki halottról, hogy „Elment”. Hogy „Itt hagyott bennünket”. Vagy ahogy kórházi vagy bűnügyi szappanoperákban gyomorforgató teatralitással nyomják a legízléstelenebb slágerek hangján: „Ne menj el!”; „Maradj velünk!”; „Ne hagyj itt bennünket!”, „Gyere vissza!” Nos, mindez, azt gondolom, legnagyobb önzésünk kife- jez(őd)ése is, és sértés a haldoklóval, halottal szemben. A haldokló ugyanis nem megy el - miért is menne, hiszen továbbra is helyét tudja itt köztünk -, csak meghal. S a halott sem ment el és nem hagyott itt bennünket (miért is ment volna el, miért is hagyott volna el? valami különös oka volt rá talán? jobb lett neki, hogy nem maradt, legalább holtában, velünk?), hanem továbbra is velünk marad, amíg mi ki nem vetjük őt a szívünkből, az emlékezetünkből, de még ha így történne is, életünk végéig bennünk marad, tudatlanul is, azzal, hogy élt s ismertük őt. Meggyőződésem, ha lenne ereje, ha tudna még beszélni, visszakérdezne: „Ugyan mért mennék el? Mért ne maradnék veletek? Vagy talán ti nem akarjátok, hogy maradjak? Egyáltalán: maradhatok?...” Szóval, magam legalábbis úgy tudom, gyermekkoromban, egy, a mainál meggyőződésem szerint egészségesebb, értékalapúbb társadalomban még úgy tanultam, hogy nem a haldoklón, nem a halotton múlik. És, saját halálunkra, majdani halott-létünkre lefordítva ugyanezt, a mi maradásunk, maradhatásunk sem rajtunk fog múlni. (Dsz120126)

Látlelet

Az újságcsinálás (-tördelés) ördöge olykor még a nyomda ördögénél is varázslatosabb dolgokra képes (rányitni a szemünket). Például, amikor két, egymással semmilyen összefüggésben nem levő cím kerül a véletlen - ám korántsem vétlen - tördelés /óvoltából egymás mellé, s így azok váratlan kapcsolatba lépnek egymással. Miként az Új Szó 2007. november 10-i (szombati) számának 4. és 5. oldalának alján hajszálpontosan egymással egyvonalban levő két írásé. Az egyik, mely könyvtárosok tanácskozásáról ad hírt, alcímével azt tudatja, hogy „A Bodrogköz és az Ung-vidék 50 települése közül mindössze 12-ben kölcsönözhetők könyvek, felszereltségük általában nem felel meg a kor követelményeinek”. S ha a sort - a másik, szemközti oldalon - tovább olvasom, egy lélegzetre azt is megtudhatom, hogy „Újabb bevásárlóközpont nyílik Érsekújvárban”. S ez így, a kettő együtt, teljes és pontos látleletét adja korunknak. (Dsz, 071119)

Az új Mindenható

Benedek István vallotta meg harminc éve, Karinthy Ferencnek egy interjúban: „Nem érzem megnyugtatónak, hogy a technika veszi át az irányítást.” Mit mondhatnánk erre mi? Egy olyan korban, amikor a kereskedelem vette át mindenben és minden szinten az irányítást (a technikáét is). Amikor a keresztény egyház mindenható Ura helyébe - életünket minden részletében átszövő és minden elemében meghatározó mó-