Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - „...OTTHON HAZÁTLAN” - GÁL SÁNDOR 75 ÉVES - Gál Sándor: Kitágult nap 10. - „Szép az, ami kétségbe ejt" (naplójegyzetek)
GÁL SÁNDOR Kitágult nap 10. „Szép az, ami kétségbe ejt” Reggel óta kint dolgoztam a kertben, de időnként egy-egy futó zápor bekergetett a házba. Délután pedig végleg beszorultam a verandára, amely a legalkalmasabb hely az olvasásra. Itt van velem Gyulai Pál mester Bírálatok című kötete, amely roppant tanulságos olvasnivaló. A Jókai legújabb művei című, közel egyíves dolgozatát - gyakran elmarasztalva a jeles szerzőt - így zárja Gyulai: „Nemcsak a gyümölcsnek, hanem a költeménynek is meg kell érnie, a gyorsaság még nem termékenység, s amire kevés időt és gondot fordít a költő, azt sem idő nem kíméli, se gond nem virrasztja.” Azt hiszem, Gyulai zárómondatának második része valahányunk számára megszívlelendő föladat, s ok a türelemre. Mert valóban igaz, hogy a „gyorsaság még nem termékenység”, s hogy amire kevés gondot fordítunk, „azt sem idő nem kíméli, se gond nem virrasztja”. A régiek tudtak valamit, amit a 21. század nemzedéke - úgy tűnik - az ezredfordulón véglegesen elveszített: a gondolat és a szépség megtartó, varázslatos erejét és tündöklő sugárzását. Gond és gondolat - együtt a virrasztásban! Valahol nagyon eltévedtünk - azt hiszem... * * * Igen rideg József-nap. Fájdalmak, epe, s a kínok tetejére, megint avíz! Tele a pince! Fáradt vagyok, levert, tele sokféle veszteség-szindrómával, már ha létezik ilyesmi. .. A bomlás milyen lehet - odalent. Továbbá: fáznak-e a halottak? A történelmet fordítva kellene megírni. A halállal kezdeni, s élni a születésig! A fogantatás előtti létig, mondjuk, hogy - esetleg - megismerjük: mi volt a kezdet előtt!... Iszonyúan fáj a tarkóm, a gondolatot nem tudom pontosabban összefoglalni. De lehet, hogy eleve összefoglalhatatlan. Elveszett a logika, az értelem szervező ereje. Korán, még napébredés előtt mentem ki, s a hajnali derengésben — hogyan, honnan s miért? - egy régen tanult orosz vers töredéke jelent meg az emlékezetemben. Azt hiszem, Puskin írta, de ebben a pillanatban nem mernék rá megesküdni... Szóval,
