Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - SZEMLE - Kovács Győző: Sorskérdések, keresztutak (Fonod Zoltán: Sorskérdések, keresztutak)
74 SZEMLE pád. Sorsukban, életművükben végigvonul a történelem, az irodalom, küzdelmeik, írói-emberi törekvéseik életsorsukban, irodalmi alkotásokban testesülnek meg. Arcok és müvek kettőssége a kötet, mely nem utolsósorban, Fonod Zoltán portréját is megrajzolja. A (cseh)szlovákiai magyar irodalmi, s általában szellemi életet nagyban befolyásolja — akár közvetlen vagy közvetett módon - a történelmi események sora. Ez nyilvánvaló bármelyik alkotó esetében, s Fonod Zoltán érzékelteti is ezt; kötetének második része, a címadó Sorskérdések, keresztutak szinte csak erről szól. Még akkor is, ha az egyes életműveket alkotóik szépirodalmi munkásságán keresztül vizsgálja. A történeti áttekintés és a személyes élmények összefonódnak ebben a kötetben. Hiszen a (cseh)szlovákiai magyarság életének mindennapjairól van benne szó, ezért van, hogy az egyes témák visz- sza-visszatémek itt. Kiváltképpen Fábry Zoltánnál vagy Dobos Lászlónál nyilvánvaló ez, de tetten érhető Duba Gyula szépirodalmi müveiben is. Ez teszi érthetővé, miért közli Fonod Zoltán a második Fábry-monográfiája (Perben a történelemmel) két részletét (A stószi ablak', Ady és Fábty). A stószi ablak mögött ugyanis a történelem húzódik meg. E két írásban A vádlott megszólal, illetve a harmadvirágzás Fábryja lép elénk. Fonod mindkét helyen az „ideológiai ballasztoktól” megszabadított Fábryról ír. Ady felidézése nyilvánvaló: „Egyedülálló a magyar irodalomban az a gondolati ráhatás, melyet Ady Endre költészete gyakorolt egy életen át Fábry Zoltánra. [...] Arról nem is szólva: az Ady-vonzat kísérte és kíséri pályáján Fonod Zoltánt is (lásd Ady és a szimbolizmus című nagyszerű tanulmányát!). Sajátos módon jelenik meg mindez - a történelem - a végül is magányba zuhanó Márainál. Fonod célkitűzése felfedezni és még inkább megérteni és bemutatni Márait. A magány és irodalom sajátos kapcsolatára utal - Márairól írt monográfiájában - Rónay László, amikor is találóan így fogalmaz: „A magányos lélek univerzuma: a Napló.” S az egészet mintegy lezárja a személyes beszélgetés vallomása történelemről, irodalomról. E sorok írója örömmel vette észre Fonod életrajzi adatainak egyikét-másikát, azt például, hogy a Tőzsér .Fónod-beszélgetés alapján néhány ad atot pontosítani tud az életrajzban. A Dobos-, Duba- és Tőzsér-portrék- nak távlati vonzatúk is van. Tudniillik, Fonod pályáját figyelemmel kísérve, tudott dolog, hogy az Üzenethez hasonló szintézist kíván írni az 1945 utáni (cseh) szlovákiai magyar irodalomról is. Erre konkrét utalás is történik a Tőzsér-Fó- nod-beszélgetésben: „Az 1918-1945 közötti csehszlovákiai magyar irodalom történetét feldolgozó Üzenet után [...] szeretném még megírni az 1945 utáni csehszlovákiai magyar irodalom történetét is. Az elmúlt évtizedekben több tanulmányban, kritikában foglalkoztam jelenkori íróink munkásságával, kisebbségi irodalmunk helyzetével, egyetemi oktatóként is ez volt a kutatásaim egyik területe, így hát már nem egészen kezdőként veselkednék neki a témának.” E szándékot és törekvést testesítik meg az olyan nagyobb lélegzetű tanulmányok, melyeket Dobos László vagy
